SzoFesz harmadjára – szervezői szemmel
December közepén rendezték meg Gyöngyösön a korábbi években legendássá híresült III. Szobaszínházi Fesztivált (baráti nevén: SzoFesz-t). A találkozó élményeiről Válik István ötletgazda-szervező személyes hangú beszámolóját közöljük.
2011 és 2012 után harmadik alkalommal szerveztük meg a MOZAIK Színkörrel a kis fesztiválunkat, ami nem csak azért intim, mert kis terekben játszanak a színészek, hanem azért is, mert ez tényleg a mi gyerekünk: saját ötlet alapján szerveztük meg az elsőt, sose volt még ilyen Magyarországon. Magának a szobaszínháznak (vagy lakásszínháznak) van divatja, de ebből fesztivált csinálni nem egyszerű, hiszen jellemzően egy kis térről beszélünk, ahová gyakran egy előadást is nehéz beszuszakolni, nem hogy – fesztiválszerűen – sorban egymás után többet. Nekünk szerencsénk van, hiszen a Mátra Honvéd Kaszinó jóvoltából nemhogy egy, de kettő, három… több helység áll rendelkezésünkre, így amíg az egyikben folyik az előadás, addig a másik(ok)ban készülhet a következő csoport.
2011-ben volt az első… Akkoriban nagyon sok fesztiválon, rengeteg kis térben játszható előadást láttam, és amolyan POSZT-szerűen kiválogattam a legjobbakat, és két napon keresztül SZÍNHÁZ volt a Kaszinóban. Összesen 10 előadást láthatott a közönség!
Formanek Csaba az első SzoFesz-en 2011-ben (Harold Pinter: Étellift - fotó: Nagy-Meszler Csaba)
A következő évben kicsit szűkebbre jött össze a büdzsé, így egynapos volt a fesztivál, de így is 7 előadást tartottunk. 2013-ban úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk fesztivált, ugyanis egy teljes színházi évadot álmodtunk meg saját, illetve vendégelőadásokból. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy októbertől júniusig összesen 30(!) szombat estén volt valamilyen előadás, ebből 4 új bemutatónk, újrajátszásunk, és persze vendégelőadások. Látható volt, hogy a lehetőségeinkhez mérten túlvállaltunk magunkat, így a 2014-15-ös évadban már csak 12 előadást bonyolítottunk le. Egy évvel később több okból kifolyólag lenulláztuk magunkat, 2016-ban egy új bemutatót tartottunk. A 2017-es évben mindenképp akartunk jelentkezni valamivel: az új bemutatónkról már szeptemberben kiderült, hogy nem fog összejönni, így maradt az „egyszerűbb” választás: élesszük fel a fesztivált! Az utóbbi években nem láttam annyi előadást, mint azelőtt, de közben kialakultak olyan kapcsolatok csoportokkal, amelyek alapján már nem kell feltétlenül látnom a munkájukat, tudom, hogy amit hoznak, az minőségi előadás lesz. Kézenfekvő volt a KB35 Inárcs, Formanek Csaba, a győri RÉV meghívása, bár az ő két előadásukat pont láttam… Mindenképpen akartam egy „verses” előadást, - hiszen az előző két fesztiválon is volt – így Barabás Tamásék előadása is kézenfekvő választás volt, hiszen őt is láttam már más előadásokban, és tudom, hogy jó ízléssel nyúl az irodalmi művekhez. Simon Attilát régóta szeretném „levadászni”, hiszen őt is láttam már sokszor, sőt, vele volt alkalmam többször is együtt játszani, így tudom, hogy a minőség biztosított.
Persze amikor elkezdtem szervezni a lehetséges csoportokat, még sokan mások képben voltak, de sajnos az időpont-egyeztetés talán a legnehezebb része egy ilyen fesztivál szervezésének… Mivel nem sikerült annyi előadást lekötni, - előnyt kovácsolván a hátrányból… - azt találtuk ki, hogy ahogyan a 2013-14-es évadban tettük az előadások után, a fesztivál alatt is ezt fogjuk tenni: minden előadás után közönségtalálkozót tartunk. Így van idő két előadás között egy kicsit szusszanni, illetve kérdéseket feltenni, véleményeket kicserélni az előadásokkal kapcsolatban. Az egyeztetés mellett persze elindult a „robotmunka” is: étkezés, szállás, utazás, plakátok, sajtó, technika… Szép lassan kigömbölyödött minden, de azért azt tudni kell, hogy néha nem a szervező dönt bizonyos dolgokról: két hasonló tematikájú, formájú előadást egymás után tenni nem szerencsés, de mivel ezek a „fránya” színészek a mi kis fesztiválunk mellett még játszanak az ország különböző pontjain is, így maradt a kompromisszum.
RÉV Színházi és Nevelési Társulat: Kívül-belül (fotó: Czímer Tamás)
Az ünnepélyes megnyitó után, - ami még szintén nem volt – a győriek nyitották meg az előadások sorát: Kívül-belül. Egy „fura” fiú esete, aki egy nyári színjátszótáborba megy (szökik) a szülői vegzálások elől. Ott először a fura viselkedése miatt a többiek is furcsán állnak hozzá, de aztán feloldódik, már-már beilleszkedik, de mégiscsak visszaesik abba a „fura” állapotba. Sok kérdést vet fel az előadás, és ettől – is – olyan jó! A táborvezetőnek nem kellene-e sokkal inkább pedagógusnak lennie, mint rendezőnek? A többi sráctól elvárható-e, hogy finomabban bánjanak ezzel az érzékeny fiúval? És persze a legfontosabb: mi visz rá egy szülőt, hogy ne a legnagyobb szeretettel vegye körül a gyermekét? Mivel már láttam ezt az időnként vicces elemeket is felvonultató előadást, így volt alkalmam figyelni egy kicsit a közönség reakcióit is… Jó volt látni a közönség soraiban helyet foglaló pedagógusok arcáról leolvadó mosolyt, amikor ők – ellentétben a darabban szereplő rendezővel – felismerték, hogy a fiú nem baromi jól színészkedik, hanem a saját frusztrációit, szenvedéseit adja ki magából. Egyikük később elmondta, hogy őt nagyon megviselte az előadás, mert nap mint nap lát olyan gyerekeket, akik „fura” dolgokat hoznak otthonról…
KB35 Inárcs: Kimondva-kimondatlanul (fotó: Czímer Tamás)
A pénteki nap másik előadása az inárcsi KB35 Kimondva-kimondatlanul című játéka volt. Igazán aktuális téma: zaklatás. Álságos dolog azt hinni, hogy csak halivúdban, vagy esetleg a színházban van zaklatás, és az is meglehetősen álságos, hogy amikor a zaklatásról beszélünk, kizárólag a szexuális formájára gondolunk. Erre világítanak rá a színészek ebben az előadásban, ahol egy szerkesztőség mindennapi életébe pillanthatunk bele. Zaklatások keresztbe-kasul, mind szexuális, mind lelki, sőt, szakmai! Mert amikor a főszerkesztő átíratja, vagy még inkább átírja az újságíró cikkét, az mi, ha nem zaklatás… [kivéve persze, ha tele van stilisztikai vagy helyesírási hibákkal, ami szerencsére ennek a cikknek az esetében nem áll fenn! - a szerk.] A forma igen érdekes volt, hiszen időnként megállt az előadás folyama, és a nézők véleményt mondhattak, illetve irányíthatták az előadást. Számomra megdöbbentő volt, - és nem csak a többi nézőre, de saját magamra is kiakadtam… - hogy amikor véleményt mondhattunk, hogy kit mennyire zaklatnak, akkor szinte tudomást sem vettünk arról a lányról, akinek szintén beszólogattak, szexista módon célozgattak, utalgattak a pasik, de ő ezt lazán kezelte, szinte tudomást sem vett róla. Őróla nem mondtuk mi nézők, hogy zaklatják. Holott dehogynem!!! Érdekes élmény volt. Mint ahogy az is, hogy különböző emberek mennyire eltérő módon reagálnának ezekre a dolgokra, hogy ha velük történne ez, ugyanis erre is alkalmunk nyílt, hogy tanácsot adjunk a szereplőknek… Szombaton jött a Heine-Barabás duó! Barabás Tamást régóta ismerem, mackós megjelenését, karcos-mély hangját nagyon jól kiegészítette és ellenpontozta Heine Éva sugárzó nőiessége, és búgó-simogató hangja. Kiváló szövegekhez nyúltak, nagyon jó versek, és prózai művek hangoztak el megfelelően dramatizálva. Ez az előadás osztotta meg leginkább a közönséget, amin én egyáltalán nem lepődtem meg. A hétköznapi színházba járó embereknek a színház minimum az, amikor egy összefüggő szöveggel elmondanak egy kerek történetet… Ha már itt a szobában lemondtak a függönyről, öltönyről, és ezer forintos perecről… A versek pedig még mindig azok, amikor az általános iskolában fehér ingben, kinőtt nadrágban március 15-én elkiabáljuk a Föltámadott a tengert egy irodalom ötösért… Hát nem! És erre jó példa volt ez az előadás, ahol nagyon finom érzéki, megható pillanatok is megszülettek időnként… Többen fellelkesedtek, hogy otthon újra elő fogják venni a Janikovszky-könyveket, mert hát tényleg, az mennyire jó! És persze néhányan felhorgadtak, hogy József Attila is mennyire aktuális… A győri RÉV Színház Irinája következett. Ezt én már kétszer is láttam, és mindig úgy emlékeztem, hogy ez egy olyan kis vicces előadás… Talán azért, mert a három fiú végig bravúrkodik, időnként imprózik, és úgy általában ők amolyan jófej figurák. Aztán – immár harmadjára – rá kellett jönnöm, hogy ez egy nagyon komoly előadás az emberi kapcsolatokról, barátságról, szerelemről, szegénységről, halálról. Nagyon jó keveréke az oroszos és a magyaros melankóliának, a sírva-vigadásnak. És közben a bravúros dolgok: az eszközhasználat, a festett dobozok pakolgatása, a bábjáték, az imprózás a közönségtől kért táskával, a színészi munka… a minden! A közönség nagyon jól fogadta a jeleneteket, jókat kacarásztak, ámuldoztak, meghatódtak. Arra is jó volt ez az előadás, hogy voltak, akik csak erre akartak eljönni, erre foglaltak jegyet, de annyira belelkesedtek, hogy maradtak még a következő két darabra is!
A RÉV és a közönség (fotó: Czímer Tamás)
Simon Attila következett, akinek a jelenléte nagyon fontos volt számomra, és nem csak azért mert egy új, nagyon különleges színt hozott a fesztiválba: zenés előadás ugyanis még nem volt a SzoFeszen. Mozart életébe pillanthattunk be korabeli levelek segítségével, és persze közben Mozart-műveket is előadott Attila zongorán és hegedűn, illetve énekelt is. Két szólamban. Saját magát kísérve. Szóval a zsenialitása mindenkit lenyűgözött! Nagyjából erre számítottam… Volt persze, akit kicsit zavart a digitális zongora minősége, de ez egy olyan áldozat, amit be kellett vállalni, hogy ez az előadás eljöhessen hozzánk. Formanek Csaba zárta a fesztivált. Vagyis Diogenész. Vagyis Formanek Diogenész. Vagyis Formanek D. Csaba. Weiner Sennyey Tibor művét az ókori lázadó filozófusról azért is volt érdekes megnézni, mert ismerve Formanek Csabát néha tényleg elmosódott a határ Diogenész és Csaba között. Igazi örömjáték volt ez, ahol a színész lubickolhatott a figurában a technikai nehézségek ellenére. Már-már hagyomány, hogy ha Formanek nálunk játszik, akkor elmegy az áram. És a felháborító az, hogy ennek ellenére Csaba ugyanolyan energiaszinten tudja tovább folytatni az előadást! Más színész szétesik, erőlködik, tolja az iparos munkát, a betanult szöveget, csak valahogy élje túl az egészet! Ehhez képest mintha mi sem történt volna! Persze könnyű neki, ha önmagát játssza! Mondta ezt egy néző, akinek a szájából ez egy igazi elismerés, mert ha egy néző már egyáltalán nem látja a színészt, csak a megformált figurát, akkor az már ok a csettintésre! Este 11 körül már kicsit nehezen indult be a beszélgetés az előadásról, hiszen sokan délután 4-kor kezdtük az előadások sorát. Azért hajnal 3-ig maradtunk… Hogy sikeres volt-e a fesztivál? Ha a nézők számát, a jegybevételt nézzük: nem. Ha azt nézzük, hogy a nézők milyen élményekkel, milyen hangulatban távoztak, mennyire töltődtek fel, mennyire kapcsolódtak ki, milyen minőségű előadásokat láttak, akkor: igen, fergeteges sikerről számolhatok be!
Szivák-Tóth Viktor kimondja (fotó: Czímer Tamás)
Többen biztattak, hogy legyen jövőre is, sőt, segítséget ajánlottak a szervezésben, hogy legyen ilyen minden évben, mert óriási értéke ez a városnak, még akkor is, ha csak kevesen tudnak róla. Az, hogy sikerült megnyerni Hiesz György Polgármester Urat, hogy nyissa meg a fesztivált, sok mindent jelent. Az első két fesztiválra még szponzoroktól szereztünk pénzt, illetve a MOZAIK előadásaiból származó bevételt használtuk fel, sőt, egy kicsit még saját zsebbe is be kellett nyúlni… Ezt a mostani fesztivált már meg tudtuk oldani önkormányzati pályázaton elnyert összegből, illetve a támogatójegyekből befolyt pénzből. A Mátra Honvéd Kaszinó segítségén túl ez a két bevétel már elég volt ahhoz, hogy magas színvonalú, minőségi előadásokat láthasson a gyöngyösi közönség. Elég volt ahhoz is, hogy az idelátogató színészek semmiben ne szenvedjenek hiányt.
Büszkeséggel tölt el, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy ezek a művészek eljöjjenek jóformán koszt-kvartélyért, és a szakmai barátságunkért Gyöngyösre játszani, és akarjanak ide visszajönni még! Büszkeséggel tölt el, hogy gyöngyösi emberek nekem köszönik meg, hogy ilyen előadásokat láthattak Gyöngyösön! Büszkeséggel tölt el, hogy már most körvonalazódik a következő fesztivál időpontja, fellépői, változásai, megtartott hagyományai…
Köszönöm a színészeknek! Köszönöm a közönségnek! Köszönöm a támogatóknak! Jövőre (már az idén) veletek ugyanitt!
Kapcsolódó anyagok:
Comments