Kultúra süteménnyel - SZESZ 2019.

A 17. évadát megkezdő Szegedi Egyetemi Színház 2019-ben új játszóhelyet nyitott, ahol a kulturális tér mellett egy fiatalos cukrászdát is üzemeltetnek. Negyedjére is megszervezték saját fesztiváljukat, miközben aktívan zajlottak a próbafolyamatok is. Varga Norbert művészeti vezető válaszolt évösszegző kérdéseinkre.

- A tavalyi interjúban a saját játszóhelyetek megtalálása, kialakítása volt az első számú a jövő feladatainak sorában. Hogyan haladtatok ezzel, közelebb jutottatok a megoldáshoz? Varga Norbert: Lett megoldás, a feleségemmel közösen létrehoztuk a ZOÁDIA kultcaffé-t, ahol kultúrát éppúgy lehet fogyasztani mint süteményeket. Szóval ez a hely egyszerre vagány és fiatalos cukrászda pohárkrémekkel, tortaszeletekkel, kávéval, paleo-vegán termékekkel, másfelől pedig tér a színháznak, kulturális élményeknek. Nem is olyan kicsi pódiumszínpadot alakítottunk ki és itt az új produkcióink kapnak helyet, illetve meghívott társulatok is találhatnak maguknak fellépési lehetőséget. Pici akusztikus zenekarok és gyerekprogramok is. Izgalmas hely lett és lesz, új feladatokkal és lehetőségekkel, gyerekprogramokkal. Szegeden a Takaréktár utca 5. szám alatt vagyunk megtalálhatóak. Így tehát lett egy új helyszínünk a meglévőek mellé, ahová sok dolgot tervezünk, immár ez a SZESZ igazi játszóhelye, de játsszunk még a Pinceszínházban továbbra is. Izgalmas, hogy van két terünk!

- Jelenleg hány fős társulattal rendelkeztek? Mint egyetemi színház, jelenleg mennyire vagytok nyitottak új jelentkezők felé? Mire számíthat például egy elsőéves szegedi egyetemista, ha jelentkezni szeretne a csapatba?

V. N.: Jelenleg legalább 25-en vagyunk. Új jelentkezők vannak és voltak korábban is hálistennek. Nyilvános tréninget is tartottunk, ahol társulatunk tagjai, Lányi Nicolett és Lipták László vezetésével izgalmas feladatokat kaptak jelentkezők.

- Mi okozta a legnagyobb nehézséget vagy kihívást 2019-ben, és mi volt az, amit a legnagyobb sikerként könyvelhettek el?

V. N.: Nehézséggel az új előadásunk kapcsán szembesültünk, nagy apparátussal dolgoztunk most, és nem lettünk kész teljesen Závada Páter darabjával a REFLEX-szel, ezért 2019 júniusában munkabemutatóként tudtuk előadni a közönségnek. Azóta se feledkeztünk meg róla és játsszuk is a 2019 szeptemberétől indult tizenhetedik évadunkban, megújítva, átgondolva, immár teljesen kinyitva, miközben még mindig alakítgatjuk, bontogatjuk.

Jártunk fesztiválokon: a Magyar Művek Szemléjén Kárpáti Péter darabjával az Én, a féreggel játszottunk a fővárosban, bronz minősítést kaptunk. Jagos István darabját, az Evangéliumot pedig Debrecenben mutattuk meg, merészen, bevállalósan, mert szerettük volna, ha a fesztiválközönség és a szakmai zsűri ilyet is lát tőlünk, ami lelkileg ennyire közel van hozzánk: Jagos István Róbert költő barátunk két éve hunyt el.

Volt egy különleges vállalásunk: a feleségem, Varga-Palócz Loretta írt egy gyerekdarabot karácsonyra, Dr. Seuss Grincs történetének alapján. Eredetileg Makón lett volna a bemutató a Makói Teátrumban, de karácsony alkalmából átkerült a SZESZ-hez. Nem lehetek neki elég hálás azért, hogy kicsit újra játszhattam a SZESZ-esek között, mint régen, amikor még színész voltam. Ő osztotta rám a Grincs szerepét. Büszke vagyok rá, hogy megírta és létrehozta ezt az előadást.

Gyerekelőadást 10 éve nem is játszottunk és nagy élmény volt Grincsnek lenni, nagyon sokat nevettünk a gyerekekkel az előadásokon karácsony előtt. Szeretem nagyon újra játszani, tehát innen is köszönöm, még ha hazabeszélés is. Fontos ügy volt, jó alapanyaggal, interaktív formában, a gyerek pedig jól fogadták, nagy élményt jelentett például, hogy a Grincs mindenki szemébe belenézett. Ez is az előnye a Zoádiá-ban lévő pódiumtérnek: az intimitás és a közelség kockázata.

- Negyedjére is megrendeztétek a fesztiválotokat, a Szegedi Egyetemi Színházi Találkozót, a SZESZT-et. Hogy sikerült a korábbi évekhez képest? Milyen terveitek vannak a jövőre nézvést, van még hová fejlődni?

V. N.: Sok segítségem volt, belerázódtunk, sok mindent kitapasztaltunk az évek során, így aztán sok helyszínes és izgalmas fesztivál lett belőle. Meg tudtunk mindenkit hívni az egyetemi színházak közül, és 3 napra megint tudtunk együtt lenni. Az mindig nagyon jó. Szervezzük az ötödiket.

- Milyen új előadásokat terveztek 2020-ra?

V. N.: Most sokkal bizonytalanabb minden, mint valaha ilyen téren. Sok tervünk van és el is kezdtünk próbálni. Az eredményt reményeink szerint 2020. február, márciusában láthatja a közönség, illetve az 5. SZESZT-en Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című darabját tervezzük bemutatni, és még egy monokomédiát. Ritkán vágtunk bele monodrámába, pláne monokomédiába, így hát ez egy jó kikacsintás és kísérlet a részünkről. A Komámasszony pedig a vidámságról szól, szükségünk is van rá lelkileg és a közönségünket is szeretnénk felüdíteni a sok mély drámai előadásunk után.

- Hogy zajlik általában egy SZESZ-es próbafolyamat. Mennyi időt, energiát tudtok rászánni? Mennyire van diktatúra, mennyiben közös alkotás egy-egy darab?

V. N.: Most ebben a tizenhetedik évadban sok próbánk van. Beleértve a tervezést és az előkészítést is. Legalább 4 hónapot foglalkozunk egy új előadás megszervezésével és létrehozásával. Van már próbahelyünk a Zoádiában, mellette ott van a Pinceszínház, és az egyetemi tornaterem, szóval ilyen értelemben panaszkodni nincs okunk. Elhatároztuk, hogy lelassítunk és mindent picit fékezünk, hogy legyen idő a töltődésre. Van diktatúra, ahol kell és van, ahol inkább a közös alkotás a meghatározó. Leginkább azt tartom szem előtt, mi tesz jobbat a témának. Az imént említett Evangélium például jó példája a közös alkotófolyamatnak, a rengeteg beszélgetésnek, hogy egyáltalán mit tartsunk meg és mit vegyünk ki az alapanyagból – ez utóbbira kevesebb példa volt. Olyan volt az egész, mintha Jagi is ott ült volna közöttünk.

- Milyen viszonyt ápoltok az Egyetemmel, illetve más szegedi csapatokkal, intézményekkel?

V. N.: Jó a viszonyunk az egyetemmel. Sokat segítenek nekünk, és azt hiszem büszkék is ránk, emellett a fesztiválszervezés is közös munka lett. A Homo Ludens társulattal nagyon jó kapcsolatot ápolunk, csatlakoztunk nemes ügyeikez, illetve segítjük egymást.

- Ha egy jótündér teljesítené egy kívánságodat, mit kérnél a színjátékos szféra számára 2020-ra?

V. N.: Nyugalmat, fesztiválokat és mindent, ami ehhez szükséges.