"Megint megléptük a lehetetlent" - RÉV Színház 2019.

A győri RÉV Színház 2019-ben 5 fesztiválról 7 díjat vihetett haza, köztük - a Pillangó című monodrámával - az évad legjobb előadásáért járó Paál István Diplomát. 4 új előadást mutattak be, amivel 10-re nőtt a repertoáron lévő produkcióik száma. Balla Richie társulatvezetővel beszélgettünk a csapat tavalyi évéről, illetve arról, mi vezetett el ezekhez a kiemelkedő eredményekhez.

- A tavalyi interjúban azt mondtad, minden összejött az előző évi tervekből. Előadásszámaitokat, a díjakat tekintve úgy tűnik, ezt sikerült folytatni 2019-ben is. Jól látom?

Balla Richie: A 2018-as év után úgy gondoltuk, hogy azt már nehezen tudnánk túlszárnyalni, alkalom-számilag, de aztán jött pár remek projekt és megint megléptük a lehetetlent és fölémentünk a tavalyi számoknak. Mindent összevetve (színházi nevelési és színházi előadások, drámaórák, különböző tréningek) 191 alkalommal voltunk tevékenyek, ez 111 napra lebontva értendő és ebben az összegzésben a próbáink nem is szerepelnek. Szóval aktívak voltunk, ezt leszögezhetjük.

Ezek mellett szerencsére a szakmai elismerések is igazolták a munkánkat, 5 fesztiválon szerepeltünk, 7 díjat hoztunk el és ezek közül 3 az adott fesztivál fődíját jelentette (RS9 OFF Fesztivál - Pillangó, X. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó - 146 nap, FESZT - FEST - Pillangó). De természetesen nem csak ebben mérjük a szakmai visszajelzést, hanem abban is, hogy 5 remek projektben is közreműködhettünk, több nagy intézmény, szervezet is örömmel hívott bennünket projektjeibe, köztük a Színház és Filmművészeti Egyetem, a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, valamint állandó partnerünk a Generációk Háza Művelődési Központ.

Négy bemutatónk volt, egy színházi produkció (146 nap, Perényi Balázs rendezésében) és három színházi nevelési előadás, egy tavasszal, kettő pedig októberben, utóbbi kettő koprodukcióban született (Méretre vágva - Káva Kulturális Műhely r.: Gyombolai Gábor, Anyakicsinyítés - KB35 Inárcs, r.: Szivák-Tóth Viktor), egy pedig belsős, társulati munka volt (Fényleszel!, r.: Balla Richie).

Anyakicsinyítés - próba

- Mit jelent a RÉV Színház Győr kulturális életében? Milyen a kapcsolatotok a város kulturális vezetésével vagy éppen a Győri Nemzeti Színházzal?

B. R.: Hogy mit jelent a RÉV Színház Győrben, arra igazán a győriek tudnának válaszolni és valószínűleg 90 %-ban, a “Mi az a RÉV Színház?” kérdés lenne a válasz! Jelenleg elég szűk réteget érünk el és profilunkból fakadóan ez leginkább a diák korosztály. Emellett van egy kialakult törzsközönségünk, akik kíváncsiak arra, hogy mit csinálunk, többnyire kamaratermi előadásainkat teltházak kísérik, bár igaz, hogy ezeket ritkán tudjuk játszani.

A város kulturális osztálya segítik munkánkat, figyelemmel is kísérik azt és lehetőségeikhez mérten támogatják a tevékenységünket, bízunk benne, hogy ezt évről évre fontosabbnak gondolják majd ők is. A Győri Nemzetivel sajnos nincs szakmai kapcsoltunk… Jó pár évvel ezelőtt, több alkalommal szerettük volna őket egy-egy pályázatunkba bevonni, együttműködésre hívni a színházat, de akkor nem voltak nyitottak erre. Bízunk benne, hogy ez a kapcsolat még alakulhat máshogy a későbbiekben.

- Mi okozta a legnagyobb nehézséget vagy kihívást 2019-ben, és mi volt az, amit a legnagyobb sikerként könyvelhettek el?

B. R.: Az év végi bizonytalanságot nehezen bírtuk. [A kultúra és független színházak támogatásával kapcsolatos átalakítások - a szerk.] Ellenkező híradásokból nem könnyű kiszűrni a valós, ránk vonatkozó információkat, de bízunk benne, hogy nem változik már semmi, mindenki és köztük mi is végezhetjük a munkánkat tovább, talán ezzel járnak legjobban azok, akik ebben a láncban a legfontosabbak, a nézők, résztvevők!

Othello

Sikerből bőven kijutott számunkra, panaszra nincs okunk, sőt, büszkék lehetünk és vagyunk is az elvégzett munkánkra. De a legnagyobb siker talán az év 4 bemutatója számunkra, mert ennyi premiert egy naptári évben még nem tudtunk felmutatni, mindeddig.

- 2020-ban már saját fesztivált is szerveztek. Mi motivált erre? Mit szerettek leginkább a tantermi színház "műfajában"?

B. R.: A Summa Artiumnál lehetett Tantermi Szemlékre pályázni, erre egy kedves barátunk hívta fel a figyelmünket, mi pedig “miért ne” alapon beadtuk a pályázatunkat és nyertünk. Emellett pedig valójában fontos, hogy hiszünk a tantermi előadások létjogosultságában, mi is hoztunk létre jó pár ilyen jellegű előadást az évek során. Fontos eleme a műfajnak, hogy a színház “házhoz megy”, tehát nem feltétlenül kell plusz tanórákat elhagyni az utazás végett, könnyebben mond rá igent az intézményvezetés, nekünk pedig célunk, hogy minél több általános és középiskolás diákhoz eljussunk. És ott van még egy tényező, testközelből lehet megmutatni és éreztetni a színház csodáját és így nem egy misztikus, távoli világ lesz, ami elérhetetlen, hanem egy igazán ismerős közeg, ahol igen is lehet és kell a nézővel számolni, közös alkotásra, gondolkodásra hívni.

A szemle pedig azért remek lehetőség, mert az ország több pontjáról vendégül láthatunk olyan produkciókat, amiket szintén a győri diákok élvezhetnek majd.

- Az utóbbi években jellemzővé vált, hogy koprodukciókat hoztok létre más társulatokkal, alkotókkal. A RÉV viszont mintha állandó csapattá szilárd volna, miközben drámatanárként több középiskolás csoportban is érdekeltek vagytok. Nem gondolkodtok társulatbővítésben? Mennyiben fenntarthatósági kérdés ez?

B. R.: Az, hogy jelenleg öttagú a társulat (Bálint Betty, Lakatos Dorina, Nagy Zsolt Zsozsa, Szántó Dániel és jómagam) elsősorban szakmai, másodsorban gazdasági kérdés. Fontos, hogy a társulati tagoknak valójában a RÉV legyen az első a szakmai térképen, hiszen, ahogy a számok is mutatják ez már főállásnak tekinthető tevékenység, ami mellett még lehet dolgozni, de más munka mellett már nem lehet csinálni. Azt pedig társulatvezetőként nagyon fontosnak tartom, hogy akik valójában ebbe rakják az energiáikat és cserébe a megélhetést várják, meg is kapják azt. Lehetnénk többen, de az szétaprózná a munkáinkat, kevesebb előadás, kevesebb munka jutna egy-egy főre lebontva.

A társulat

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincs arra törekvésünk, hogy többen legyünk a társulatban, csak ehhez erősebb és biztosabb költségvetésre lenne szükségünk, hiszen vannak mellettünk olyanok, akikkel egy-egy projektben már dolgoztunk együtt és a későbbiekben szeretnénk még többször…! A koprodukciók pedig inkább a tapasztalatszerzés és fejlődés végett fontosak számunkra és nem a létszámbeli kérdések megoldására szolgálnak.

- Hogyan hoztok döntést a társulatban? Diktatúra van? Bázisdemokrácia? Többség dönt?

B. R.: A döntések társulati, többségi döntés alapján születnek. Társulatvezetőként igyekszem olyan projektek lehetőségét felvázolni a többieknek, ami számukra is vonzó és inspiráló lehet, de az egyéni vágyaknak is van helye a társulaton belül, ha valaki más szerepben, más formában szeretné kipróbálni magát, akkor a csapat támogatja a kezdeményezésében (így volt ez velem a Pillangónál például).

- Milyen új bemutatókat terveztek az új évre?

B. R.: 2020 tavasza a jelenlegi produkcióinkról szól, szeretnénk játszani 10 előadásból álló repertoárunkat, kicsit beléjük feledkezni. Vannak kisebb tervek, projektek előkészületben, de erről még azért nem mesélnék bővebben, mert a 0. fázisban járnak, még bármi lehet belőlük és annak az ellenkezője is. Szeptemberre tervezünk egy színházi nevelési előadást, ami a Magyar Máltai Szeretetszolgálat felkérésére készítünk, illetve van a Megyei Orvosi Kamarával is egy mozgolódó együttműködésünk és reményeim szerint színházi fronton is jövünk majd új előadással. De az évindító társulati megbeszélésünk előtt vagyunk, szóval lehet, hogy valaki bedobja egy újabb projekt ötletét is.

Pillangó

- A Pillangó című monodrámád próbafolyamatában mi jelentette számodra a legnagyobb nehézséget színészileg? És mi jelenti most, amikor "már csak" továbbjátszani kell?

B. R.: A próbák alatt a folyamatos improvizáció volt az, amit elég sokat kivett belőlem. Az első hetekben, egészen a munkabemutatóig készült a szövegkönyv, alakult, fejlődött abból amit én a színpadon mondtam, csináltam és Márk és Viktor buzdított is arra, hogy bátran kísérletezzek, de sokszor már nem éreztem érdekesnek, izgalmasnak azt, amit csináltam, és ez nagyon el tudott bizonytalanítani. Most pedig, a továbbjátszások idejében pont, hogy a kötött szöveg okozza a legnagyobb fejtörést, hiszen minden előadás után újra és újra elő kell hívnom, újra kell tanulnom a szöveget. De eközben sokat tanulok magamról, metódusokról, időkezelésről és beépülő rutinokról.

- Ha egy jótündér teljesítené egy kívánságodat, mit kérnél a színjátékos szféra számára 2020-ra?

B. R.: Találkozást. Támogatást. Tudáscserét.

(fotók: Mezősi Kristóf, Balla Richie)