Szín-Játékos Körkép 2014. - Radikális Szabadidő Színház

Milyen évet zár a társulat? Formanek Csaba értékel és tekint a jövőbe.

- Milyennek éltétek meg a 2014-es évet?

Formanek Csaba: Átmenetinek. Mint eddig is, mind a 12 évben. Kerestük a témákat és színházi formákat, amik érvényesek lehetnek számunkra. Ez most túl komolyan hangzik... De legyen. Igazából persze a szerelmet kerestük... Igen, így már jobban tetszik. Sikerült-e? Nem tudom. Piszok nehéz emberi hangon megszólalni. Vagy könnyű? Nem tudom... Nem biztos, hogy színházat kell csinálni. De akkor mit? Ez a nagy kérdés.

- Mi sikerült a legjobban?

F. Cs.: Igen, térjünk a lényegre! A MÜSZI-ben felépített szobaszínházunkra minden körülmények között büszkék lehetünk. Hogy egy zsebkendőnyi színpadon is megnyílik a végtelen. Ez épp elég. Nem? De. A legnagyobb élmény már csak ráadás: az őszi felvidéki turné a Halottaskönyvvel és a kimondhatatlan Factura Lamiaceae című előadással (Brünn-ben, Nyitrán és Dunaszerdahelyen jártunk). Az ottani (diák)közösségek összetartását felemelő és inspiráló volt látni, megélni.

- Mi okozta a legnagyobb nehézséget vagy csalódást?

F. Cs.: Minden és semmi, de főként... Erre tudom a választ! A társulati tagok gyors cserélődése lelkileg nagyon nehéz teher. Akkor is, ha ennek - anyagi, szakmai vagy éppen személyes - szükségszerűségét be kell látnunk. Ilyenkor a színészekkel együtt jobb sorsra érdemes produkcióktól, szerepektől is búcsúzni kell. Megannyi halál, újjászületés...

- Mit vártok az Újévtől?

F. Cs.: Amit a múltban látok, azt látom a jövőben is. Ez így frappáns... de kifejtem! Küzdelmet, keresést, a felfedezés örömét. Téblábolást. A találkozások és elválások megrendítő erejét. Átmenetet, halált, újjászületést.