"Minden döntésünknek egyre nagyobb súlya van" - Proscenion Drámaszínpad 2018.

Küzdelmes évet tudhat maga mögött a Proscenion Drámaszínpad. Miközben a Megáll az idő című produkciójuk túllépett az 50. előadásán és a Jurányi műsorára került, a csapat állandó próbaterem hiányában sok nehézséggel szembesült. Az új évben továbbra is a közösségi alkotás igazi élményét keresik. Évértékelő kérdéseinkre a társulat kommunikációért felelős tagjai, Nagy Éva és Orbán Gábor válaszoltak.

- A korábbi tervekhez képest hogy sikerült számotokra a társulat 2018-as éve?

Proscenion Drámaszínpad: Számos ponton tértünk el a terveinktől. Van, amiben túlteljesítettük, van olyan, ami sajnos nem sikerült, és van, ami éppen úgy lett, ahogyan szerettük volna. Úgyhogy, összességében nem volt jobb - nem volt rosszabb, mint ahogy elterveztük.

A Finito egyszerűen elfáradt a hosszú próbafolyamat során, így végül egy munkabemutató után inkább becsülettel elbúcsúztunk tőle. Emiatt viszont abba az izgalmas helyzetbe kerültünk, hogy a TIE-nak tervezett Jónással futottunk neki a vasvári fesztiválnak, és mivel nem tudtak TIE-t fogadni, teljesen átalakítottuk az előadást (egyelőre, erre az egyetlen alkalomra), hogy részt vehessünk a fesztiválon. Ez már presztízskérdés volt, hogy a tavalyi Megáll az idő fődíj után valamivel ismét ott legyünk Vasváron, emellett természetesen a nézők és a zsűri konstruktív kritikái miatt is fontos volt számunkra, hogy megmutassuk. Azóta decemberben bemutattuk az eredeti TIE-változatot is.

Részlet a Konfliktus vs. kompromisszum c. TIE előadásból

Nagy vágyunk volt, hogy még a 2017/2018-as évadban meglegyen az 50. Megáll az idő előadás, és ez legyen a ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégiumban. Ez a vágyunk szerencsére teljesült is. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki már az Apáczaival és az apáczaisokkal. Szeretünk ott játszani (a Jónás TIE bemutatója is ott volt) - és élvezzük az ottani próbákat is. Mivel az ELTE TÓK-on eléggé megszaporodtak a próbateremhez-jutás nehézségei, ezt az évadunkat már az Apáczaiban indítottuk. A másik próbahelyünk a KÖZért Egyesület, így zsonglőrködünk a helyek között, ez néha nagyon nem könnyű. Az új helyszínek azért nem jelentenek teljes elszakadást az ELTE-től, csak a TÓK-on (Tanító és Óvóképző Kar - a szerk.) váltak egyre nehezebbé a körülmények. Jelenleg keressük az új, állandó próbahelyünket (a helyszínt és az ehhez szükséges forrásokat egyaránt), és még az is lehetséges, hogy az új hely szintén az ELTE-hez tartozik majd valamilyen formában.

A Megáll az idő az egész tavalyi évadot vándorelőadásként töltötte. Ez nagyon izgalmas volt, de az, hogy szinte minden egyes előadást új iskolába, új aulába, új folyosókra, új járásokra és lépcsőházakra kellett átrendezni, elég fárasztó és időigényes munka volt mindannyiunknak. Idén állandó helyen játsszuk, a Jurányiban. Természetesen ez sem volt egyszerű feladat, bevinni a folyosókra rendezett előadást egy üres terembe. Mintha egy teljesen más előadás lenne.

Megáll az idő a Jurányiban (fotó: Lakatos Péter)

Ebben az évadban útjára indult egy másik izgalmas, új projekt is. Munkacíme "Hol a helyem a világban?". Az emberi lélek útkeresését dolgozzuk fel különböző életszakaszokban egy 60-80 perces színpadi előadásban.

Rendezőként megnyertük magunknak Várkonyi Dánielt, aki korábban a pécsi Escargo Hajója csapatának tagjaként, és alkotójaként több elismerést is szerzett. Dani jelenleg Budapesten tevékenykedik, a vezetésével közösen alakítjuk ki az előadás jeleneteit, igazi csapatmunkában készül az előadás.

- A 2018-es év alapján melyik lenne az a 3 szó vagy kifejezés, mellyel a társulat munkáját jellemezni tudnád? Miért éppen ezek?

PD: Küzdelmes - ez főleg a próbák - próbahelyek egyeztetésére vonatkozik. Összességében könnyebb az új helyszínekkel a kommunikáció, az viszont nehéz (még kicsit érzelmileg is), hogy több helyen vagyunk.

Minden döntésünknek egyre nagyobb súlya van a társulat jövőjét illetően, így sokkal nagyobb megfontoltságra volt szükségünk az aktív alkotói közösség fenntartása érdekében.

A jövőnkre hatással lesz, hogy kinek milyen elképzelése van, személyesen hogyan látja jövőjét a társulatnál. Éppen ezért elég hosszadalmas, de alapos belső igényfelmérést végeztünk.

- Melyik előadásotok próbáira emlékszel vissza a legszívesebben?

PD: Várkonyi Dani próbái újító szellemet, frissességet hoztak a csapat életébe. Visszanyúltunk olyan csapat- és társulatépítő gyakorlatokhoz, amik ugyan szerves részét képezik pl. a nyári tréningeinknek, de az évad során, a “hétköznapokban” ritkán nyílik alkalom gyakorlásukra. Az első próbákon velünk volt Keresztes Patrik is, aki a Duda Éva Társulat tagjaként, a mozgásszínház világába vezetett be minket. A közös ötletelések, beszélgetések során kibontakozó előadás, a közösségi alkotás igazi élményével is megajándékozott minket.

- Volt-e olyan workshop, műhelymunka, színházi tréning, ami előrelendítette a csapatot, és amit akár másoknak is ajánlanál?

Jelenetalkotás a 3in1 nyári táborban

PD: Tavaly is nagyon jól sikerült a 3in1 Színházi Szakmai Tréning, aminek Formanek Csaba volt a vezető trénere és a hévízi Új Színpad adott neki otthont családias környezetben. Idén nyáron, mivel Budapest a soron következő helyszín, ismét a Proscenion lesz a főszervezője a tréningnek, és most először olyanokat is szeretettel várunk majd, akik nem részei egyik szervező társulatnak sem (Új Színpad, Dilemma Drámaszínpad, Proscenion). A tervek szerint még több műhelymunka lesz majd a tréning öt napja alatt.

- Melyik előadásotokat játszottátok a legtöbbször ebben az évben? Miért éppen azt?

PD: A Megáll az időt. Akármennyire is szeretjük, jó lenne, ha egyszer megdobálnának minket tojással, hogy miről beszélünk, ennek az előadásnak semmi, de semmi aktualitása nincs. De nem ez van, sőt, napról napra egyre többen érzik a saját tüdejükben is azt a fullasztó közeget, ami a Megállban van. Úgyhogy egyszerűen azért játszottuk azt a legtöbbet, mert igény van rá. Ráadásul azzal, hogy bekerült a Jurányiba, nagyon felfrissült az előadás, az pedig, hogy az Átrium - Mentőcsónak Egység műsorára került, megdobta az érdeklődést, és az általunk elérhető potenciális közönség számát is.

- Melyik az a 3 szó, ami az új évben előttetek álló feladatokat meghatározná? Miért ezek?

PD: Több munka, hiszen vannak olyan céljaink, amikhez irdatlan sok munka kell majd. Egyrészt szeretnénk új, nagyközönség számára is bemutatható előadást, másrészt pedig az új hely megtalálása, a költözés is nagy feladat. De ezek mind szükségesek a megújulásunkhoz, és csak ez lebeg a szemünk előtt.

A megfontolt, átgondolt döntések sorozatát idén is folytatnunk kell.

- Hogyan látjátok, 2019-ben mi lehet a Magyar Szín-Játékos Szövetség legfontosabb, reálisan elérhető célkitűzése?

PD: A saját bőrünkön tapasztaljuk jelenleg, hogy nagyon nehéz jó próbahelyet, játszóhelyet találni. Hogy mi a jó? Sok szempont van, de az alkotásra inspiráló közeg és a bátran, de felelősséggel használható technika, valamint a nem irreális (kitermelhetetlen) teremhasználati díj mellett talán a legfontosabb, hogy lehessen akkor próbálni, amikor arra az adott résztvevőknek lehetőségük van. Tehát ne legyen időkorlát, amikor pl. el kell hagyni a helyet.

Tréningmunka a nyári táborban

Tudjuk, hogy egyik pillanatról a másikra nem lehet ilyen helyet teremteni, de azt gondoljuk, hogy sok, jelenleg láthatatlan csapatnak is segítene, ha a szövetség tudna egy ilyen teret biztosítani.

Amit még fontosnak tartunk, kisebb célként, hogyha több kritika lenne a honlapon. Ez is a láthatóságot, az egymásról tudást segítené elő.

- Ha tanácsot kérne tőled a kulturális államtitkár, miket javasolnál neki a(z amatőr) színházi terület jobb működése érdekében?

PD: Bár nem egészen kidolgozott a terv, de a szociális bérlakások mintájára (amelyek száma egyébként szintén elkeserítő) szeretném, hogy szociális próbahelyeket - előadótereket hozzanak létre. Nem kell nagy dolgokra gondolni, pincék, padlások, üresen álló üzlethelyiségeket bocsátanának az amatőr csapatok rendelkezésére. Piaci alapon lehetetlen kigazdálkodni egy saját próbaterem bérlését. Ha már ezt ilyen kedélyesen megbeszéltük államtitkár úrral, ittunk egy konyakot és elszívtunk egy szivart is, akkor ha már ilyen jó barátok lettünk, tanácsolnám neki, hogy kettő hete van egyeztetni a szakmai szervezetekkel és megnyugtatóan tisztázni a tao kérdését, különben... Addigra kitalálom, hogy mivel lehet államtitkár urat fenyegetni.