Jókedvű kérdőjelek - Proscenion 2017.

Az ELTE egyik egyetemi színpadaként működő Proscenion Drámaszínpad izgalmas, aktív évet tudhat maga mögött. Bár az új bemutatókat el kellett halasztani, és a próbateremért való küzdelem sok energiát felemésztett, meglévő előadásaik fesztiválgyőzelmet és határon túli szereplést is hoztak számukra. A társulat részéről Stampfel Krisztina, kommunikációért felelős elnökségi tag nyilatkozott.

- A korábbi tervekhez képest hogy sikerült a társulat 2017-es éve?

Stampfel Krisztina: Sok izgalmat tartogatott számunkra az év. Ez azt is jelenti, hogy nem minden alakult úgy, ahogy elterveztük, sokszor a szervezés terén is szükség volt az improvizációs készségünkre. Megáll az idő előadásunkat például számos új helyszínen, többnyire iskolák folyosóján játszottuk. Örömünkre szolgál, hogy találunk befogadó intézményeket, különösen akkor, amikor visszajáró vendégként játszhatjuk az előadást.

A Megáll az időhöz kötődik társulatunk egyik mérföldköve is, nevezetesen az első fesztiválgyőzelmünk. Nem ez volt az egyetlen újdonság az évben. Tavaly kaptunk először külföldre szóló meghívást: Szlovákiában mutatkoztunk be mesedarabunkkal, a Minden egér szereti a sajtot cíművel. Úgy esett, hogy éppen az lett a társulat 200. előadása.

Minden egér szereti a sajtot

Ami a kiszámítható eseményeket illeti, az elmúlt évek kezdeményezéseit tavaly is folytattuk. Ilyen a 3 in1 Színházi Szakmai Tréning, melyet ezúttal Debrecenben, harmadik alkalommal tartottunk meg, és amely most is kiemelkedő élményt jelentett a tagjaink számára. Immár nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy közös hagyományt teremtettünk. Az ELTE Tanító- és Óvóképző karán 2010 óta futó kurzusunk másfél éve új formát öltött és a kar hallgatói számára biztosít lehetőséget, hogy kipróbálhassák magukat a színpadon. Ez a forma nagy sikernek örvend és szeretnénk későbbiekben ezt is megőrizni. Nagyon büszkék vagyunk a kurzusokat vezető tagjainkra és a résztvevő hallgatókra.

Folyamatosan futottak továbbá a készülő előadások (szám szerint kettő) próbái, ezen a téren azonban nem sikerült lépést tartani a terveinkkel. Szerettünk volna bemutatót az előző évben, ez – részben rajtunk kívül álló okok miatt – 2018-ra tolódott.

A társulat megnövekedett létszáma, és a sokasodó feladatok strukturális átalakításokat is igényeltek az elnökségünkben. Emellett – ahogy azt reméltük – kulturális közfoglalkoztatottjaink is elkezdték a munkát, nagyban segítve a működésünket. - A 2017-es év alapján melyik lenne az a 3 szó vagy kifejezés, mellyel a társulat munkáját jellemezni tudnád? Miért éppen ezek?

S. K.: terem – Lehet, hogy furcsán hangzik, de valószínűleg az összes tagunknak ez jut először eszébe, ha visszagondol 2017-re. Sok fejtörést okozott a próbaterem kérdése, gyakran az utolsó pillanatokban kellett pótmegoldásokat keresni. Hálás vagyok, hogy ilyen rugalmasak és elkötelezettek a tagjaink, és átvészeltük ezt az időszakot.

kérdőjelek – A terem-probléma jó pár kérdést felvetett bennünk a jövőnkre nézve. Az eddig csak néha-néha felmerülő gondolatok nagy vitákká duzzadtak, és lassacskán tervekké alakulnak. Ezek a tervek pedig jelentős változások irányába mutatnak. Erről nem is mondanék többet… egyelőre.

jókedv – Ez a szó, azt hiszem, értelemszerű. Annyival egészíteném ki, hogy nemcsak a próbákra vonatkozik, hiszen a szabadidőnkben is rendszeresen összejárunk, és mostanra egy összetartó, baráti társasággá váltunk – ami persze a próbákon is érezteti a hatását.

(győzelem – a vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon rangos mezőnyben hozta el társulatunk Megáll az idő előadása a fesztivál fődíját és a Szín-Játékos Szövetség arany minősítését.) - Melyik előadásotok próbáira emlékszel vissza a legszívesebben?

S. K.: Nehéz választani. Nem is nagyon tudok, hisz mindegyikről vannak jó emlékeim. Mégis talán a készülő TIE foglalkozásunk kísérletező fázisai idekívánkoznak. Ezek alatt nagyon sokat tanultunk a témáról, a technikákról és nem utolsósorban egymásról. - Volt-e olyan workshop, műhelymunka, színházi tréning, ami előrelendítette a csapatot, és amit akár másoknak is ajánlanál?

S. K.: Formanek Csaba A színészi extázis útjai elnevezésű tréningjén vett részt néhány szerencsés tagunk, és nagyon szerették, sokat tanultak belőle. Köszönettel tartozunk, hogy a második etapba már többen is bekerülhettek közülünk. Ha lesz harmadik, csak ajánlani tudjuk.

Emellett a 3 in1 Színházi Szakmai Tréning is sok izgalmas, új tapasztalattal gazdagított. A tréningen részt vevő másik két csapattól és a meghívott trénertől (ismét Csaba) egyaránt sokat tanultunk. - Melyik előadásotokat játszottátok a legtöbbször ebben az évben? Miért éppen azt?

S. K.: A fesztiváldíjat is nyert Megáll az időt játszottuk a legtöbbször. Két elnyert támogatásnak hála havi szinten valósulhattak meg előadások. A folyosószínházi forma miatt a nézők száma korlátozott, személyesebb a hangvétel, az érdeklődés viszont szerencsére változatlan, és a magas előadásszámmal sok embert lehetőségünk van megszólítani.

Megáll az idő - Gothár Péterrel

A tavalyi év elején látta az előadást Gothár Péter [az előadás alapjául szolgáló film rendezője - a szerk.], aki meg is osztotta velünk gondolatait a látottak után. Nagyon közvetlenül és nyitottan beszélgettünk, egy-két szakmai tanácsot is kaptunk tőle, de talán a legfontosabb, hogy ő is reméli, hogy még sokáig játsszuk ezt az előadást, amely hamarosan eléri 1000. nézőjét és a terveink szerint még a 2017/2018-as évadban látható lesz a bűvös 50. előadásunk is belőle. Az előadásunkat egészen felkapta az országos sajtó is, mert először a Népszava hozott le róla cikket, majd a Magyar Nemzet.

- Melyik az a 3 szó, ami az új évben előttetek álló feladatokat meghatározná? Miért ezek?

S. K.: új – Új bemutatók, aztán új darabválasztás, új fellépési lehetőségek (többek között idén is tervben van már egy külföldi fellépés).

izgalom – Még mi sem tudjuk, hogy a változások merre fogják vinni kis csapatunkat, de bizakodóan, izgalommal telve várjuk őket, ahogyan azt is, hogy vajon ki lesz a társulatunk 10000. nézője... Ráadásul az új előadásunkat (Tasnádi István: Finito) idén biztosan műsorra tűzzük, és ki ne izgulna egy új bemutató előtt?

kitartás – Az előző évre jellemző lassúbb tempót mindenképp szeretnénk felpörgetni, és ehhez nagy szükség lesz a tagok egyéni erőfeszítéseire és kitartására.

- Hogyan látjátok, 2018-ban mi lehet a Magyar Szín-Játékos Szövetség legfontosabb, reálisan elérhető célkitűzése? S. K.: Olyan források felkutatása és elérhetővé tétele a szervezet tagjai számára, melyek megkönnyíthetik a társulatok mindennapos működését. Úgy vélem, hogy az is sokat segíthet, ha egy-egy fesztivál utazási költségeire lenne arányos támogatás. Sok esetben azért nem jutnak el csapatok ezekre a fesztiválokra, mert nagyon messze van és nem tudják finanszírozni az utazással járó költségeket.

A díjakat osztó fesztiválokon az is sokat számíthat, ha van egyfajta anyagi elismerés a legjobb produkciók számára. Ami ezek mellett nagyon sokat számíthat véleményem szerint minden társulatnak, ha a szövetség által adományozott bronz, ezüst és aranyminősítések után a minősített darabok továbbjátszását támogatnák anyagi és/vagy infrastrukturális háttér biztosításával. Egy-egy elismerés sokat számít, de a lényeg az, hogy minél többször kerülhessenek nézők elé a szövetség által is kiemelt előadások. - Ha hirtelen a társulat kapna 20 millió forintot, mire költenétek?

S. K.: Valószínűleg legfeljebb 5 vagy 6 évre, de stabil anyagi hátteret tudna biztosítani a működésünkhöz. Díszletépítésre, renoválásra, jelmezekre és terembérlésre mindenképpen jól jönne. Ezek mellett – mivel fontosnak tartjuk, hogy a tagjaink egyénileg is fejlődhessenek –, jelentős összeget fordítanánk belőle tanfolyamok és tréningek részvételi díjára.

Kapcsolódó cikkek:

Bővülő tagság, bővülő tervek - Proscenion Drámaszínpad 2016.

Generációs élmény - huszadszor - interjú a Megáll az idő kapcsán a rendezővel és a társulatvezetővel

Szín-Játékos Körkép 2014. - Proscenion Drámaszínpad