KASZT TIZEDSZER - Komlói Amatőr Színházi Találkozó

A székesfehérvári Örökség Csoport Feszített víz című előadása nyerte a jubileumi, 10. Komlói Amatőr Színházi Találkozó (KASZT) fődíját, melyet a fesztivál zárásakor adtak át a baranyai városban vasárnap délután. A jubileumra tíz olyan társulat érkezett, akik már vendégeskedtek az országosan is egyedülálló, a Kárpát-medence nem hivatásos kiemelkedő színjátszóit felvonultató rendezvényén. A házigazdák vendégeként jöttek Pécsről, Székesfehérvárról, Körmendről, Pápáról, Bajáról, Lendváról, Bácskertesről csoportok.

Zsűritagként immár kilencedik alkalommal vehettem részt a tizedik Komlói Amatőr Színházi Találkozón (KASZT). Ami megint személyesen érintett az az, hogy már másodszor előadással is szerepelek, hiszen a két évvel ezelőtt Don Quijote kalandjait, illetve idén a Portugált rendezőként is jegyzem.

Mindkettőt a kiváló Lendvai Színház Szeretők Társulata [LESZSZ] adta elő. Természetesen, a zsűri belső vitáiból, ha ezekről az előadásokról volt szó, teljesen kivontam magam, a szakmain pedig átültem az ítészeket hallgatók soraiba. Ez persze némi hátrányt jelentett a csapat számára – hiszen így mégsem nyerhették meg a fesztivál fődíját, még ha meg is érdemelték volna. Bocs, megszaladt a kezem a billentyűkön...ez az elfogultság természetes velejárója.

A KASZT a helyi Súgólyuk Színház csapatának és a komlói közönségnek köszönhetően most is mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat, hogy a meghívott előadások méltó körülmények és nyitott közönség előtt mutatkozhassanak be. A Súgólyuk előadásával nyitott a program. Ők továbbra is a West End és a Broadway komédiáiból választottak darabot, most Noel Coward Tiszta röhej! című telefonos, félreértős, kétajtós, ki-be járkálós bohózatát. Bármennyire is otthonosan és nagy rutinnal közlekednek az efféle darabokban, ez az opusz nem nagyon engedte át magát a kiváló színjátszó csapatnak. Az idei találkozó bővelkedett kiváló előadásokban. Ezt igazolja, hogy az Arany Minősítést csak ritkán odaítélő zsűri most minden kételkedés nélkül ÖT ARANY diplomát tudott odaítélni.

Mert ki ne adna aranyat a Pécsi JESZ egyszemélyes előadásának, amelyben a Pécsett legendás Romhányi György professzor szólt hozzánk, s lettünk egyetemi hallgatói egy bő órára InhofLászló előadásában[ő a legjobb alakítás díját is átvehette]. Vagy a Szent Johanna történetet újra gondoló és tandráma szerűen, de színházilag érvényesen felmutató Rábl Színpad előadásának, ahol a Johannát alakító Hodován Jolán színészi különdíjat is kapott. Az engem nélkülöző zsűritől aranyat kapott a mi előadásunk is, a Portugál [szerző: Egressy Zoltán]. Autentikus és hiteles Sárga csikó előadást láttunk a bácskertesi Sturcz József Színjátszó csoporttól is.

Ők egy olyan kor színjátékos hagyományát követnek nyílt szívvel és hittel, amiről azt hisszük, hogy már nincs is – de van! – és ők ezt természetes módon vállalják, még akkor is, ha a hétköznapokban talán már nem ezt a tájnyelvet és tájszólást beszélik. Elementáris drámai erő és energia áradt minden színpadi megnyilvánulásukból legyen az beszédbeli, fizikai összetűzés, ének vagy tánc. És itt még nincs vége! Aranyat és fődíjat kapott a székesfehérvári Örökség csoport Feszített víz című saját fejlesztésű darabja/előadása (Írta-rendezte Somos Ákos).

A zsűri számára egy percig sem volt kétséges, hogy a társadalmi-, családi-, média- és szexuális abúzus mindent behálózó ezerfejű Hidráját a sporton keresztül bemutató előadás lesz a fődíjas. Nekem, aki hat éven át voltan gyermek-versenyző úszó egy másik kor sportvilágában (hatvanas évek) tudtam, de mégis ijesztő volt átélni általuk ennek a mai kornak a beteges verseny- imádatát, azt, hogy micsoda perverz erők hajszolják ma bele a fiatalokat egy tizedmásodpercnyi előnyért abba, hogy feladjanak etikát, sportszerűséget, barátságot, szerelmet, normális életvezetést.

És a második vonal, az ezüstösök sem voltak kevésbé erős előadások. Mert ki ne tisztelné és tartaná kevésbé fontosnak a pécsi Escargo diákszínjátszóinak Életfélelem című előadását, vagy a székesfehérvári Szabad Színház nagyszerű karakter-színészeit felsorakoztató és a most is felejthetetlen alakítást nyújtó főszereplő, Törsök Mártát [legjobb női színész díja] a Schwajda György darabban (A szent család).

Továbbra is bízhatunk a körmendi Kastély Színház színésznevelő ambíciójában, amihez most Rejtő Jenő: Úrilány szobát keres című egész estés darabját vitték színre bevállalva a megújulás folyamatát élő társulat tagjainak még nem azonos szintű színpadkészségét. Talán – a darab összeférceltsége mellett – az összehangoltság hiánya okozta a legtöbb döccenőt ebben a produkcióban. A pápai SK Társulat magyar klasszikus hozott, Örkény Tótékját. A számos következetlenség ellenére [a postás erőltetett és túlmagyarázott jelenléte az egész előadás alatt, a tér nehéz bejátszhatósága, a budi központi helye, néhány kellék oda ne illősége (ledes, mai elemlámpák), a tűzoltó sisakot csak az elején meg a végén használja Tót, stb.] értékes és erős vállalás volt.

És bár Fajcsi Ferenc a fesztivál szíve/lelke/motorja, a Súgólyuk Társulat vezetője bejelentette lemondását, de rögtön hozzátette azt is, hogy „gyermekének” sorsát továbbra is figyelemmel kíséri, támogatja és segíti. Köszönet Komlónak és mindenkinek, aki ott volt játszóként, nézőként, szervezőként.

Budapest, 2024. május 4.

Regős János

MSz-JSz