Szociális érzékenység jellemezte a vasvári imprót

A Nyugat-Dunántúlról várták négy fős csoportok jelentkezését a Nagy Gáspár Kulturális Központba február 17-én. Beszámoló az Országos Improvizációs Fesztivál vasvári regionális elődöntőjéről.

TÉNYEK

Összesen kilenc csapat nevezett Vas mellett Veszprém- és Zala megyékből is. Végül a pápai Szó és Kép Színpad „Kispipék” fantázianevet kapott csapata és a veszprémi Alig Színpad „Alig-Átor” különítménye juthatott tovább a március 24-i gödöllői döntőre. A jó teljesítmény, a magas pontszám miatt a nagykanizsaiak „Kanizsai huligánok” négyese, akik harmadik helyen végeztek, a zsűri és a játékmester, Lázár Péter egyetértésében azt a biztatást kapták: ha a többi elődöntőről továbbjutó csapat közül valamelyik mégsem tudna Gödöllőre utazni, a nagykanizsaiak kaphassák az országos döntőn való részvétel lehetőségét.

A vasvári versenyen az említett játszókon kívül a Csitt, a Csatt, a Hullámvölgy, az Andris és Angyalai, az Anonym Aligosok és a Gotto csapat vett részt és teljesített jól.

A legjobbakat a válogató helyszínén a commedia dell'arte egykori szereplőiről elnevezett oklevelekkel is elismerték a szervezők. Így „Arlecchino” díjat a Kispipék, a „Pulcinella” elismerést az Alig-Átor, a „Brighellá”-ról elnevezett oklevelet a Kanizsai Huligánok kapták.

A rögtönzésre épülő közös játékban a játékmester, Lázár Péter adott feladatot a társaságoknak. A csapatoknak tíz perc alatt kellett összjátékot kidolgozniuk, majd ezt a közönség előtt bemutatniuk.

A PONTOZÁS

Kilenc csoport nevezett a Nyugat-Dunántúlról. A játék első részében szinte fej-fej mellett haladtak a csapatok. A második feladat teljesítése után a pontszámok alapján egyfajta szakadék képződött a mezőny résztvevői között.

Lázár Péter játékmester úgy döntött: 45-nél húzza meg a ponthatárt. Az alatta maradók a folytatásban közönséggé avanzsálnak. A felette teljesítők versenghettek tovább. Öt csoportnak volt a limit alatti a pontszáma. Négyen versenyeztek tovább, akik végig szorosan egymás nyomában jártak.

Az elődöntő végeredménye: 1. Kispipék – 140 pont 2. Alig-Átor – 138 pont 3. Kanizsai Huligánok–122 pont 4. Anonym Aligosok –121 pont A FELADATOK A feladatokról is szólnunk kell. Életből vett szituációk, beszéd nélküli, de zörejeket, hangokat megengedő játékos feladatok, halandzsanyelv, egymásnak stafétát adó helyzetkomikumok egyaránt szerepeltek a bemutatandó jelenetek közt. Hihetetlen színházi pillanatok születtek. A pápaiak az aulából a képzelet segítségével, az épület többszintességét is felhasználva oázist varázsoltak és bejátszották négyen az egész teret. Nagy tapsot kaptak és maximális pontszámokat.

A jókedvű játék mellett félelmetes társadalom és korrajzok születtek banknál eladósodó fiatalokról, az alkoholista apa agresszióját elviselni kénytelen családról, a sok bántástól, megalázástól potenciális bűnözővé váló fiatal kamaszról – három percben, sűrű, drámai pillanatokban.

Ahogy a korábbi években, úgy idén is a szociális érzékenység jellemezte az előadásokat. Ezért születtek szép, komoly drámai pillanatok, de a humort sem nélkülözték a produkciók. Mondatok kölcsönbe Nagy Gáspár prózai írásából, a Kanizsa-vár (vissza) műből kölcsön kért négy mondatot kellett az improvizációs játékba beépíteniük a csapatoknak. Ezeknek a jelenetek utolsó mondataként kellett elhangzaniuk. Tisztelgésül a kulturális központ névadója előtt. Elsőből az utolsó A négyes csapatokból egy játszó a színen elkezdett egy tevékenységet. A többieknek ezt, egymás után beérkezve át kellett venniük, be kellett kapcsolódniuk a történésbe. Ám csattanóként a három, utólag beérkezőnek egyszer csak az „ötletgazdát”, az elsőt, az úttörőt ki kellett közösítenie a játékban.

Halandzsa nyelvű szereplő nehezíti a forgatást (színházi darab próbáját) A játszóknak ismert művet kellett „színre vinniük”, vagy filmforgatásba kezdeni a témát feldolgozva. A csoport három tagja egy nyelvet beszélt, a közös filmes sikert azonban a negyedik, csak halandzsa nyelven beszélő és értő szereplő nagyban hátráltatta. Idegenből érkező A csoport három tagjának egy konfliktussal járó jelenetet kellett játszaniuk. Mikor ez már patthelyzetig jutott, a másik, rivális négyesből érkező „segítőnek” be kellett avatkoznia a konfliktusba, meg kellett oldania a problémát. Természetesen úgy, hogy a hármas alapcsoport azon volt, hogy nehezítse a megoldó, a másik csapatból érkező munkáját ebben. SZUBJEKTÍV Az improvizáció a helyzetekhez alkalmazkodás, a rögtönzés, a gyors reagálás művészete. Vasváron az őszinte érzelmek, a váratlanságok, a játék örömének fesztiválját tartották most is. A jelenetek, bár megnevettették a nézőket, ugyanakkor szociális érzékenységről tettek tanúbizonyságot, drámai, színházi pillanatokat rejtettek. A zsűri és a játékvezető is hangsúlyozta az eredményhirdetésnél, hogy a továbbjutást mindkét csapatnál a valódi és minőségi teljesítmények indokolták. – Ha két hétre megkaphatnám ezt az erős társaságot, pontosan tudnám, kinek milyen szerepet osszak a tévedés teljes kizárásával – mondta még a korábbi évek egyik „Impro” találkozójának értékelésén a játékmester, Lázár Péter drámapedagógus, rendező, a Magyar Drámapedagógiai Társaság tagja. Most erre a korábbi mondatára utalva megismételte: szívesen dolgozna színpadon a Vasvárra érkező kilenc csoport ügyes játékosaival. A vasvári délelőttön tényleg mindenki megmutathatta sokoldalú tehetségét, játékos arcait, karakterformáló képességeit, érzékenységét a világra.

A rendezvényt a Magyar Szín-Játékos Szövetség, a Vasvári Játékszín és a Nagy Gáspár Művelődési Központ közösen szervezte.

HANGFELVÉTEL: Interjú a győztes "Kispipék"-kel, a Szó és Kép Színpad tagjaival készült a Vasváron szerzett élményekről, az Impro Fesztivál egyediségéről.

Szöveg és interjú: Pogács Mónika

Fotók: Vincze Kornél, Polgás József