Elítéltek színháza - börtönszínházi találkozó

"A színészi önmegvalósításon és az értékes szabadidő eltöltésén túl a fogvatartottaknak lehetőségük nyílik arra, hogy újragondolják életük eddigi és további döntéseit." Pusztai Luca a III. Börtönszínházi Találkozó sajtótájékoztatóján járt, ahol két elítélttel is interjút készített.

Immár harmadik alkalommal rendezték meg az Országos Börtönszínházi Találkozót, ahol a regionális döntőkkel együtt összesen 16 börtön közel 150 fogvatartottja mutathatta meg színészi képességeit. Az előadásokból összesen 4 került be a döntőbe. Az idei verseny főpróbáját, illetve sajtótájékoztatóját augusztus 16-án a József Attila Színházban tartották.

A találkozó lelkes támogatója a József Attila Színház igazgatója, Nemcsák Károly, aki nem csak idén tett sokat az esemény létrejöttéért, de már évek óta támogatja a börtönszínjátszók ügyét.

A börtönszínház egy különleges művészeti forma, melyben a drámapedagógiai módszerek, és az élmények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a fogvatartottak könnyebben visszailleszkedjenek később a társadalomba. A börtönszínházak társulataiba való bekerülés komoly feltételekhez van kötve. Csak azok a rabok vehetnek részt a színházcsinálás örömében, akiknek példás a magaviseletük, együtt tudnak működni, illetve az írás-olvasás sem okozhat gondot.

Az Országos Börtönszínházi Találkozó nem csupán a szereplésről szól: komoly verseny zajlik itt, melyben idén a négy régió selejtezőinek győztesei között a Veszprém megyei Bv. Intézet, a Pálhalmi Országos Bv. Intézet, a Tiszalöki Országos Bv. Intézet, valamint a Tököli Országos Bv. Intézet és a Fiatalkorúak Bv. Intézetének közös csapata jutott be.

Az előadások létrejöttében, a büntetés-végrehajtás szakemberei, a reintegrációs tisztek, illetve drámapedagógusok is segítettek. Egy-egy ilyen próbafolyamat akár négy-öt hónapig is eltarthat. A színészi önmegvalósításon és az értékes szabadidő eltöltésén túl a fogvatartottaknak lehetőségük nyílik arra, hogy újragondolják életük eddigi és további döntéseit, esetleg a művészet segítségével szabadulásuk után új megvilágításba helyezhetik a jövőjüket.

A zsűri elnöke a házigazda Nemcsák Károly volt, további zsűri tagok: Schmehl János bv. vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának biztonsági és fogvatartási helyettese és Dr. Hatala József ny.r. dandártábornok, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka.

Quintus Konrád, a József Attila Színház rendezője segített az előadásokat a színház új teréhez igazítani, illetve instruálni a színészeket, ezenkívül a zsűri döntésében még Szokolai Brigitta dramaturg is részt vett.

A négy döntős előadás:

• Pálhalmai Országos Bv. Intézet - Federico Garcia Lorca: Bernarda Alba háza

• Tököli Országos Bv. Intézet- Fiatalkorúak Bv. Intézete - Nagy Klára Katalin: Kirág -lak

• Tiszalöki Országos Bv. Intézet - Csehov: Három nővér

• Veszprém Megyei Bv. Intézet - Nóti Károly: A cég arája

A veszprémi színjátszó csapat főpróbáján lehetőségem nyílt interjút készíteni Hunyecz Margit Mónika, illetve Sármány Zoltán elítéltekkel.

"Teljesen átadtam magam ennek a szerepnek" - Hunyecz Margit Mónika

- Mikor csatlakoztál, a Veszprémi Bv. börtönszínjátszó társulatához?

Hunyecz Margit Mónika: Hét hónapja kerültem börtönbe, és ahogy meghallottam, hogy van ez a lehetőség, azonnal jelentkeztem is. Nagyjából 2-3 hónapja vagyok a részese.

- Miből állt a felvételi?

H. M. M.: Egy elbeszélgetés volt. Kellett, hogy legyen azért egy nyolc általános végzettsége az embernek, fontos volt a jó magaviselet, és hogy ne legyünk túl szégyenlősek. Később a próbákon még estek ki emberek, mert figyelték, hogyan olvassuk fel a szöveget, hogy tudjuk-e hangsúlyozni, de szerencsére én bent maradtam a csapatban.

- Milyen szerepet játszol A cég arájában, mesélnél erről a figuráról?

H. M. M.: Amáliát játszom ebben a vígjátékban, és az az igazság, hogy én már teljesen átadtam magam ennek a szerepnek. Nagyon magbiztos vagyok benne, és teljesen beleélem magam a helyzetébe. Amália egy erőskezű anya a darabban, aki azon van, hogy mindenáron férjhez adja a lányát, aki örökölt másfél millió Ft-ot. Persze ebből nagy kavarodás lesz, ahogy ez a vígjátékokra jellemző, és a férfiak azt hiszik, én akarok férjhez menni.

Egyébként ez az Amália nagyon ronda, de most még nem vagyok úgy kisminkelve. Lényeg, hogy végül, én és a lányom is férjhez megyünk.

- A valóságban van gyereked?

H. M. M.: Nincsen.

- Megkérdezhetem, hogy miért ítéltek el?

H. M. M.: Egyszerű bolti lopásért Pesten. Élelmiszert loptam, mert nagyon éhes voltam. 1 év 8 hónapra ítéltek el ezért. 1 év 2 hónapom van még hátra.

- Azelőtt mivel foglalkoztál?

H. M. M.: Nem nagyon dolgozhattam, mert epilepsziás vagyok. Takarítónőként dolgoztam, de nem tudtam annyi munkát vállalni a betegségem miatt, hogy megéljek belőle. Érdekes, hogy először itt a börtönben segített az orvos úgy beállítani a gyógyszereket, hogy a rohamok megszűnjenek. Azelőtt is szedtem gyógyszereket, de rosszul voltak beállítva.

- Kaptál esetleg valamilyen segélyt az epilepsziád miatt?

H. M. M.: Nem, soha.

- Egyedül éltél Pesten?

H. M. M.: Nem, édesapámmal éltem, de ő sajnos tavaly elhunyt. Azelőtti évben pedig édesanyám is meghalt. Így egyedül maradtam mikor lecsuktak.

- Milyen érzés tölt el, amikor a színpadon vagy?

H. M. M.: Sokkal magabiztosabb és boldogabb vagyok, mint a valóságban. Nem is igazán tudok rá szavakat, csak azt, hogy nagyon jó érzés lelkileg.

- Tervezed, hogy a szabadulásod után is foglalkozz a színészettel?

H. M. M.: Igen, mindenképpen szeretném folyatni. Tisztában vagyok vele, hogy profi színész nem lehetek, de az amatőr színházi világban remélem, hogy megtalálom a helyem.

"Szerencsém van, mert a zárkatársam a másik főszereplő" - Sármány Zoltán

- Mikor csatlakoztál a Veszprémi Bv. börtönszínjátszókhoz?

Sármány Zoltán: Fél éven belül miután bekerültem a börtönbe, már a színjátszók között voltam. Népszerű volt ez a színházi csapat, és a cellatársam is játszott a társulatban, hívott, hogy menjek én is.

- Mivel foglalkoztál azelőtt?

S. Z.: Hivatalosan földrajz-organisztikát végeztem, ez tanári végzettség, de sohasem tanítottam. Volt egy nagyobb cégem, bio-boltokat hoztunk létre, de ez nagyon bonyolult, nehéz most elmagyarázni.

- Megkérdezhetem mit követtél el, hogy leültettek?

S. Z.: Költségvetési csalásért ítéltek el, illetve pályázati csalás miatt. Az eurós válság, és a NAV-nak hála nagyobb problémáim lettek, amikből nem sikerült kikeverednem. 5 évre ítéltek el, de az egyharmadát már leültem.

- Van feleséged, gyereked?

S. Z.: A feleségem elhagyott, amikor jöttek a cégben a problémák. Három lányom van, de a volt feleségem nem engedi, hogy tartsam velük a kapcsolatot. Én nagyon szeretném látni őket.

- Mik a terveid a szabadulás utánra?

S. Z.: Nagyon vonz a színház, szeretném az amatőr pályán ezt tovább folytatni. A nővérem egyébként Kaposváron játszik egy amatőr társulatban és sokszor statisztál a Csiky Gergely Színházban, úgyhogy van színházi vonal a családban.

- Hogy kell elképzelni a próbákat, milyen gyakran vannak?

S. Z.: Hétköznap 7 és fél órát dolgozunk. Én például raktárosként a börtön területén. De nekünk is vannak szabadnapjaink, ahogy a szabadlábon élőknek, és olyankor, amikor csak lehet több órán át próbálunk. Nekem szerencsém van, mert a zárkatársam a másik főszereplő a darabban, így mi annyit próbálhatjuk a közös részeinket amennyit csak akarjuk. Nem csak a szöveget, hanem mozgásokat is, például a pofon jelenetet sokat próbáltuk.

Azért is fontosak ezek a próbák, amikor sor kerül rájuk, mivel olyankor nőkkel is találkozunk, hiszen csak a színház miatt van lehetőségünk nőkkel is kommunikálni.

- Mesélnél a szerepedről A cég arája című darabban?

S. Z.: Egy simlis csalót játszom. A szintén simlis csaló barátommal úgy döntünk, hogy nincs más út, minthogy hozományvadásznak álljunk, és így hozzuk rendbe a cégünk anyagi helyzetét. A darab végén nekem lesz happyendem, mert én veszem el Amália lányát, a barátom pedig Amáliát, akit ugye Hunyecz Margit Mónika játszik, és a darabban ez egy nagyon csúnya nő.

- Talán meg se kell kérdeznem, de érzel némi hasonlóságot a darabban alakított csaló és a saját életed alakulása között?

S. Z.: Én csak amatőr színész vagyok, így teljesen nem tudok azonosulni a szereppel, de igen, viccesnek tartom ezt a helyzetet. Most amikor utoljára az Agórában játszottuk a darabot, úgy éreztem teljesen megszűnik körülöttem a világ és csak a karakter létezik.

- Hogy jött az ötlet, hogy Nóti Károly A cég arája című darabját adjátok elő?

S. Z.: A törzsőrmester úr hozta a darabot, és azonnal megszerettük. 1928-ban írta Nóti Károly, mi teljesen átírtuk a csapattal, hogy a mai magyar helyzetre szabjuk a nyelvezetét és hangulatát.

- Terveztek újabb darabokat a jövőben?

S. Z.: Sajnos most nem nagyon. Mióta bekerültem a színész csoportban hatalmas fluktuáció volt, sokan szabadultak vagy helyeztek át más fegyházakba embereket. A cellatársam is hamarosan szabadul. Szóval ez nem rajtam múlik jelenleg.

A találkozó díjai:

A találkozón a legjobb előadásnak járó díjat és vándorkupát végül a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének és a Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet színjátszóinak közös csapata, a Kirág-lak című produkciójával nyerte el.

A legjobb rendezés díját a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet Bernarda Alba háza című előadása érdemelte ki.

A legjobb női főszereplő a pálhalmai társulat Bernarda Albát megformáló fogvatartottja, míg a legjobb férfi főszereplő a Három nővér Olgája lett.

A legjobb női mellékszereplő a veszprémi börtönszínjátszók Mamája, a legjobb férfi mellékszereplő pedig a tököliek Rómeója lett.

A legjobb díszletért a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet társulatának A cég arája című előadását ismerte el a zsűri.

Mindezek mellett különdíjat kapott a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet a legjobb jelmezek miatt.

Részlet a BVOP sajtóközleményéből:

"A börtönszínház felépítése, annak folyamata a civil életben megtalálható színházak formai követelményeivel azonosak, az előkészületek során a büntetésüket töltő alkalmi színészek ugyanúgy küzdenek a szövegtanulás nehézségeivel, a próbák és előadások izgalmával, mint a szabad élet színjátszói. Elsősorban a szabálykövető és jó magaviseletű, önkéntes alapon jelentkező fogvatartottak vehetnek részt a színjátszópróbákon.

A börtönszínház nyújtotta módszerek pedig sikeresen járulnak hozzá a bűnismétlési kockázatok csökkentéséhez, a színjátszás magabiztosabbá és együttműködőbbé is teszi az elítélteket. A büntetés-végrehajtási szervezet legfőbb feladata a biztonságos fogvatartás és az elítéltek társadalomba való sikeres visszailleszkedésének elősegítése. Az utóbbi célt szolgálja nagy sikerrel a börtönszínház is."

Fotók: Fekete Attila és Pusztai Luca