"Egy sárgára festett hal is elegendő" - DESZínház 2019.

A Debreceni Egyetemen működő DESZínház ernyőszervezetként koordinálja és menedzseli több társulat és formáció színházi életét. Az elmúlt években sokat léptek előre, számos program és kezdeményezés valósult meg, illetve a jövő is izgalmas lehetőségeket rejteget. A Magyar Kultúra napján a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány Kuratóriuma hét pályázónak ítélt meg alkotói ösztöndíjat, köztük Lakó Zsigmondnak, a DESZínház vezetőjének is - aki egyúttal a Szín-Játékos Szövetség elnökségi tagja. A tavalyi évet összegző beszélgetésünkben többek között az egyetemi színház menedzsmenti hátterét boncolgattuk.

- 2018-ban megnyitottátok a Desz24 nevű játszóhelyet Debrecen belvárosában. Mennyire sikerült élettel megtölteni ezt a helyszínt?

Lakó Zsigmond: A rövid válasz az, hogy sikerült. Nyilván ez csak saját programokkal nem sikerült volna, így nagyobb hangsúlyt kapott az elmúlt időszakban a befogadószínházi lét, ugyanakkor csak számunkra kedves produkciókat fogadtunk nem csupán színházi területről, voltak nálunk irodalmi beszélgetések, koncertek. Úgy gondolom, a helynek immár szerepe van a város kulturális életében, a tehetséggondozásban, ami nem kis szó ahhoz képest, hogy a kocsmai lét után évekig zárva volt az a pince.

Az átalakítás igazi közösségi munka volt, sokan segítettek, a város, a MODEM, és mások, de nem kaptunk egy nagy forrást, hogy majd egy vállalkozó megcsinálja az egészet. Nyilván vannak nehézségek, a színpad kicsi, alacsony a belmagasság, színházilag nagyon meg kell szűrni, hogy mi fér be, amúgy meg 40-50 nézőt mégis be lehet zsúfolni, tehát azért a marketingnek is van munkája az egyre több programmal. Mindenesetre a szomszéddal nagyon jóban vagyunk, a B24 Galéria (Szoboszlai Lilla) még DESz-történet mini-kiállítás is szervezett a tiszteletünkre…

Kiállítás a DESZínház történetéből

- Mint ernyőszervezet, hogyan tudtok egyensúlyozni a több csapat között, min múlik, milyen tervekbe vágtok bele? Sikerül összehangolni a különféle irányokat, alkotói attitűdöket?

L. Zs.: Halmi Gábor szokott szervezni egy szemeszterkezdő beszélgetést, itt mindenki elmondhatja, hogy mit tervez, hogy ne szervezzünk egymásnak keresztbe, de alapelv, hogy csak szakmai odafigyelés-segítség van, más értelemben nem szólunk bele egymás dolgába. Az elmúlt pár évben belenőttünk abba az állapotba, hogy pl. március 15-ei műsort kér tőlünk az egyetem, vagy akár karácsonyi előadást, itt kicsit konzervatívabbak vagyunk (ezeket főleg én csinálom, ami a hátrányom az itt talán az előnyöm), de azért a pimasz bájunkat nem szeretnénk elveszíteni.

Vannak angol nyelvű előadásaink és fesztiválunk, Kovács Edina playback fesztivált hozott hozzánk és indít majd újra csoportot is Debrecenben (a fesztivál képeiből az Elméleti tömbben nyílik kiállítás hamarosan), illetve a már említett befogadószínházi lét is szélesítette a palettát. Hogy ez most jó vagy sem, azt majd később látjuk, mindenesetre a növekedéssel felmerülnek kérdések, ezekre válaszokat kell adni, igyekszünk tartani az eredeti irányunkat és megőrizni a függetlenségünket.

Versbazár

- Mi okozta a legnagyobb nehézséget vagy kihívást 2019-ben, és mi volt az, amit a legnagyobb sikerként könyvelhettek el?

L. Zs.: A Vígkarma Übü Fc című előadásának kanadai útja lesz a válasz mindkét kérdésre. Egyfelől hatalmas siker, hogy Halmi Gábor rendezését beválogatták a IATA/AITA világtalálkozójára, másfelől (bocsánat, menedzserként pragmatikus leszek) közel négy millió forintba került az utazás, úgyhogy más értelemben meg kellett húzni a nadrágszíjat 2019-ben. A repjegyünket az egyetem fizette, ezért nagyon hálásak is vagyunk, ezt az összeget ilyen céllal ebben a szektorban nem sokan tudták volna előteremteni.

Az Übü FC Kanadában

- A DESZTI fesztivál évről évre fejlődik, egyre gördülékenyebbnek, profibbnak tűnik a szervezés, és egyre otthonosabb a légkör. Milyen terveitek vannak a jövőre nézvést, van még hová fejlődni?

L. Zs.: 2020-ban minden megváltozik, a Csokonai Színházzal szövetkezve a Latinovits-projekthez kapcsolódóan (román-magyar pályázat a kulturális kapcsolatok élénkítésére) kéthetesre bővítjük a fesztivált és bevonunk határontúli partnereket is. Eddig is volt már slam poetry és rövidfilmfesztivál az öt napban, a paletta idén még színesebb lesz. Részleteket majd később, már csak azért is, mert ez lesz az első, még ismerkedünk egymással – a tervek és mi.

A DESZTI fesztivál közönsége a Csokonai Színházban

- Ahogy említetted is, a Vígkarma Übüje nagy sikert ért el mind hazai, mind nemzetközi terepen. Mi lesz a produkció további sorsa? Készül új bemutatóra csapat?

Halmi Gábor: Az Übü FC 2020-ban is kergeti tovább a bőrt, továbbá egy tavaly már munkált darab - bizonyos Lagzi Horror - is visszakerül majd a Vígkarma munkapadjára.

- A Vígkarma mellett kik lesznek aktív alkotói a 2020-as évnek?

L. Zs.: Lukovszki Judit az Alkalmi Társulattal futtat egy nagyon érdekes előadást Oswald és Zénaide címmel, beadtuk a jelentkezésünket egy franciaországi egyetemi fesztiválra, most reménykedünk. Én és a csapat egy Tartuffe-adaptációval próbálkozunk, ez formálódik. De többen is jelezték, hogy van ötletük, még alakul az év. Én azért még mindig oktatási tevékenységként élem meg a munkámat, amikor egy csoporttal dolgozunk valamin, akkor annak a vége lehet egy őszinte bemutatás, ami aztán nem feltétlenül szerveződik kompakt és szállítható előadássá, szerintem ezzel nincs is baj, a mi szerepünk az egyetemen elsődlegesen az egyéb oktatási munka kiegészítése a drámapedagógia eszközeivel.

Oswald és Zénaide a DESZ24-ben

- Az Egyetemmel harmonikus viszonyt ápoltok, amit manapság nem minden városban lehet ilyen szinten elérni. Mi a titka az egyetemi színház intézményesítésének?

L. Zs.: Én elsősorban menedzsernek tartom magam a DESz-nél, minden más (az én esetemben) utána következik. Talán éppen a Játékos tavalyi beszámolójában fejtettem ki, hogy a Debreceni Egyetemen rengeteg szakterület van jelen, viccesen megfogalmazva sajnos van, aminek még a nevét sem tudom kiejteni, pedig világhírű szakemberekkel van tele. A kultúra fontos, de hát a madárpopuláció megmentése is fontos, meg a hidrobiológia is.

Ha én pénzekről döntenék, akkor elvárnám, hogy valaki számomra is érthető módon magyarázza meg, hogy miért fontos az ő területe, hogyan válik a tevékenysége hasznára az egyetemnek, pontosan mit és milyen céllal kér, milyen perspekívákat nyit meg a lehetőség számára. Ezt hívószavak mentén lehet megtenni, amik arra szolgálnak, hogy lefordítsuk a mi nyelvünket egy általános érthető menedzser-diskurzus nyelvre. Ezt szerintem mi elég jól csináljuk, elmagyaráztuk, hogy miért fontos az, hogy a Debreceni Egyetem hallgatói színpadi tapasztalattal gazdagodhassanak, sokféle formában. Jelenleg tervben van egy komolyabb intézményesítés a BTK és a Csokonai Színház vezetésével, erről majd jövőre.

- Ha egy jótündér teljesítené egy kívánságodat, mit kérnél a színjátékos szféra számára 2020-ra?

L. Zs.: Hogy minél jobban tudjuk segíteni és összefogni a színjátékos szféra csapatait és előadásait, minél több legyen a kulturális kölcsönhatás. Kiváló szakemberek dolgoznak ebben a körben, az előadások innovatívak és költségek tekintetében abszolút igénytelenek, utazni/utaztatni kellene sokat, és arra lenne szükség, hogy pár ember tényleg csak ezzel tudjon foglalkozni az országban. Ehhez nem kell jótündér, egy tizedrangú sárgára festett hal is elegendő lenne, de azt is nehéz kifogni manapság (bár némileg javult a helyzet tavaly).