"Összeszokott társulattal dolgozunk" - Kispesti Kisszínház
Mozgalmas év elé néz a Kispesti Kisszínház csapata is 2017-ben. A tavalyi év tapasztalatairól és az idei tervekről Cserkó Zsolt társulatvezetőt kérdeztük. - Milyen volt 2016? Mi az, amire nagy valószínűséggel sok év múlva is vissza fogtok emlékezni ebből az évből? Cserkó Zsolt: A nyolc éves Kispesti Kisszínház társulata az évek során kicserélődött, és ez időről-időre megoldandó feladatok elé állított bennünket, de a jelenlegi társulatunk immáron két éve már együtt játszik, így aztán elmondhatjuk, hogy egy összeszokott társulattal dolgozunk, játszunk. Társulatunk kevesebb előadást játszott az elmúlt egy évben mint 2015-ben, viszont mind Máli néni, mind pedig Liliom előadásunk nagy sikert arattak, melyek főként vidéki vendégjátékok voltak. Budapesti helyszínen, két nagyon szép előadás keretében elbúcsúztunk a közel öt éve játszott Liliom című produkciónktól, mely eddigi legnagyobb sikereinket adta számunkra. Nehéz volt elengedni, de meg kellett tenni, hiszen lejárt a kapott játékjog.
Ez a darab számunkra mindenképpen emlékezetes marad hosszú éveken át, az eredeti társulatnak is, akikkel bemutattuk, és kiemelkedő szakmai sikereket értünk el, és a jelenlegi társulatnak valamint vendégjátszóinknak is, akikkel végül elköszöntünk a produkciótól. - Mi volt az év legnagyobb sikere társulatotok számára? Cs. Zs.: Az év eleji és végi, vidéki, teltházas Máli néni előadásaink igazi jutalomjátékok volt számunkra, amikor is a társulat valamint a közönség igazán egymásra talált, és mindenki számára, játszónak és nézőnek is egyaránt feledhetetlen élményt adott az előadás. Nagy energiák szabadultak fel a színpadon is, a nézőtéren is, melyek egyesülve aztán sziporkázó előadást eredményeztek. Fantasztikus élmény volt mindkét alkalom.
- Mi okozta a legnagyobb csalódást? Cs. Zs.: Már megszoktuk a nehézségeket, így aztán komolyabb csalódásról nem tudok beszámolni. A külső tényezők hasonlóak, mint eddig voltak, de alkalmazkodunk a lehetőségeinkhez, és igyekszünk azokon túl érni, hogy megvalósíthassuk terveinket. - Hogyan látjátok az amatőr / öntevékeny színházi szféra helyzetét? Cs. Zs.: Őszinte leszek. Figyelem ugyan a baráti, ismerősi körömbe tartozó társulatok munkáját és időről-időre igyekszem is egy-egy előadásukra eljutni, ahogy a saját életem, elfoglaltságom engedi, de az előadások megtekintésén és a kapcsolattartáson túl már nem figyelem az amatőr / öntevékeny színházi szféra helyzetét. - Milyen tervekkel vágtok neki a 2017-es évnek?
Cs. Zs.: Úgy néz ki, hogy ismét mozgalmas évnek nézünk elébe. Már csak abból adódóan is, hogy hosszú idő után, a jelenlegi társulattal végre eljutottunk új produkciónk, Oscar Wilde: Bunbury (avagy szilárdnak kell lenni) című kétfelvonásos komédián bemutatójáig, mely éppen ezekben a hetekben valósul meg. A jelenlegi társulattal ez az első közös premierünk, és ez nagy izgalmakat generál az egyébként is meglévő premierizgalom mellett. Természetesen ez azt jelenti, hogy a bemutató után igyekszünk minél többször játszani budapesti és vidéki helyszíneken is, ebből adódóan nagyon bízom benne, hogy ahol eddig sikeres vendégjátékkal szerepeltünk már bemutatott produkcióinkkal, oda ezen előadásunkkal is visszatérhetünk a közeljövőben. A premier után, a finomító próbák mellett kora tavaszra tervezzük bemutatni Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli című, háromszereplős komédiáját, mely embert próbáló feladat mindhármunknak, akik játszunk az előadásban. E produkciónak is zajlanak már kisebb szünetekkel a próbái. Késő tavasszal pedig szeretnénk elkezdeni a 2014. májusában bemutatott, viszont csak néhány alkalommal játszott A női partőrség szeme láttára című abszurd komédiánk új szereposztású felújítását, hiszen sok játéklehetőség volna még ebben a darabban is. Szóval, bizakodva nézünk a jövő elébe, és reméljük, hogy meg is tudjuk valósítani nagy részét mindannak, amit tervezünk. Mi ezen dolgozunk.
