"Néha frissülni, változni kell" - RÉV-értékelő
A győri RÉV Színházi és Nevelési Társulat - sikeres működési pályázatuknak köszönhetően - a korábbiaknál jobban tudott előre tervezni. Számos szakmai és közönségsikert hozott nekik a tavalyi év, idén pedig még lehet, hogy egy szibériai fesztiválra is eljutnak. Balla Richárd társulatvezető összegezte a 2016-os tapasztalatokat. - Milyen volt 2016? Mi az, amire nagy valószínűséggel sok év múlva is vissza fogtok emlékezni ebből az évből? Balla Richárd: A tervezhetőség. Fennállásunk ideje alatt még nem volt példa arra, hogy ennyire jól lássuk az évet, az előttünk álló időszakot, és bár ez leginkább a 2016/2017-es évadra igaz, de a 2016-os év első felére sem lehet panaszunk. Januártól a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának és a Generációk Házának köszönhetően egy országosan is egyedálló lehetőséget kaptunk és Velünk együtt a győri iskolák is, hiszen 25 alkalommal vehettek részt, térítésmentesen(!) osztályközösségek az előadásainkon. Márciusban pedig sikerült leadnunk egy egész jó pályázati anyagot, aminek köszönhetően nyertünk az EMMI működési pályázatán, és talán mondanom sem kell, hogy mennyire nagyot lendített rajtunk. - Mi volt az év legnagyobb sikere társulatotok számára? B. R.: Nagyon nehéz egy ilyet kiemelni, hiszen bemutattunk egy színházi (IRINA, r.: Korányi Bálint) és egy színházi nevelési előadást (KÍVÜL – BELÜL, r.: Pass Andrea), volt szakmai hétvégénk - a 3. alkalommal megrendezett KIKÖTŐ -, jártunk 8 fesztiválon és jó pár díjat is kaptunk. Összesen 7 előadásunk futott szinte párhuzamosan, a MEZSGYE című előadásunk megélte az 50. alkalmát, és idén 2 éves lett a LILIOMunk… és még pár ilyen jóleső dolog ért minket az évben.
- Mi okozta a legnagyobb csalódást? B. R.: Csalódásunk talán nem volt… 2 társulati tagunk úgy döntött, hogy az életébe most nem fér bele a RÉV, de ezt megértéssel fogadtuk. Elbúcsúztunk a Zakkant című előadásunktól, amit nagyon szerettünk játszani és szerette a közönség is, a szakma is. De hát vannak dolgok, amiket el kell engedni, néha frissülni, változni kell! - Hogyan látjátok az amatőr / öntevékeny színházi szféra helyzetét? B. R.: Erre csak azt tudom válaszolni, amit tavaly is, hogy mi viszonylag messze vagyunk a tűztől, hiszen hiába sok a vidéki társulat, ők vagy saját környékükön, vagy Budapestre koncentrálódva alkotnak, játszanak és nehezen jutunk el egymás előadásaira, de amiket olvasunk, az mind–mind bíztató. És amikor találkozunk, akár Inárcson, akár egy Magyar Szín-Játékos fesztiválon, akkor barátként köszönjük egymást, ez megnyugtató és remek érzés.
- Milyen tervekkel vágtok neki a 2017-es évnek? B. R.: Most pályázatírás lesz, aztán január végén egy próbaidőszak és bemutató: Tóth Miklós rendez egy cyber bullying (online zaklatás) témára épülő előadást, amiben Romankovics Eda, mint színházi nevelési konzulens, dramaturg vesz részt. Egy nagy utazás is áll előttünk, ha minden jól megy, akkor március elején Oroszországba visszük Irina című előadásunkat. A lehetőséget és a szervezést Regős Jánosnak, az MSz-JSz elnökének köszönhetjük. Valamint ebben az évben végre szeretnénk a működésünknek minél biztosabb alapokat teremteni és vágyjuk a sok közönség és szakmai visszajelzést arra, hogy amit csinálunk az jó és fontos, mert mi ezt reméljük!
fotók: Mezősi Kristóf
