A 35. Soltis-év - Szín-Játékos Körkép 2015. - 2. rész

Rendkívül változatos és gazdag évet tudhat maga mögött a celldömölki Soltis Lajos Színház. Múlt évi, nagysikerű sorozatunk folytatásaként ismét megkérdeztük a társulatokat, hogy értékelik a 2015-öt, és mit várnak 2016-tól. - Milyen volt 2015? Mi az, amire nagy valószínűséggel sok év múlva is vissza fogtok emlékezni? B. Péter Pál, művészeti vezető: 2015-ben volt 35 éves a Soltis Lajos Színház, februárban tartottunk is egy nagy találkozót, ahol a HoppArt is fellépett. Ez az év tán még a szokásosnál is változatosabb volt, rengeteg műfajban, sokfélét játszottunk, sok új társsal! 6 bemutató, másfélszáz előadás, két erdélyi turné, számtalan drámaóra, és próbák és próbák és próbák. A fesztivál! (Nincszárójel!) Factura Lamiaceae, avagy az árvacsalánfélék családjához való teremtő vonzás törvényeiről! WSO! (Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó Vas megyei fordulója - a szerk.) A fogadott előadások! Mint vendégek! Varjak sulikban, Dráma van!, táborunk, Kőrispatak! Üvegtemplom vakoknak az AKKU-val!

Rengeteg élmény és emlék, nehéz kiemelni párat. Ami új (volt) és emlékezetes, az egyrészt egy 3 szakaszból - drámaórák és TIE - álló "programsorozat", az Igazgyöngy Alapítvánnyal együttműködésben, ahol az általuk pártfogolt gyerekcsoportokkal tudtunk együtt dolgozni és gondolkodni egy nagyobb ívű szerkezetben, s mivel ott laktunk mi is Toldon, a saját bőrünkön tapasztalhattuk a cikkek és képek mögötti világot. A gyerekek felénk fordulása, őszinte és tiszta játéka feledhetetlen. Másrészt a MU Színház szervezésében, NCTA támogatásból létrejött "MU, a kultúra szigete" projekt, ami segített felfedezni, milyen izgalmas és tartalmas lehet egy nyugdíjas csoporttal együttműködni, közösségi színházi előadást létrehozni. Ennek végkifejletét áprilisban láthatjátok majd a MU-ban! Az épületünk tovább fejlődött, vizesblokk felújítás, egy új öltöző és a színpadi táncpadló, valamint a függönytartó-szerkezetek lecserélése is megtörtént, amiért számos segítőnknek és támogatónknak tartozunk hálával. Nélkülük biztos, hogy közel sem tartanánk itt. - Mi volt az év legnagyobb sikere társulatotok számára?

B. P. P.: A legnagyobb közönségsikerünk Rejtő Jenő méltatlanul elfeledett Úrilány szobát keres című darabja volt. Folyamatosan telt ház előtt játsszuk, mindenki imádja. Belülről az volt a különösen izgalmas, hogy ebbe az előadásba sikerült megnyernünk két, régtől fogva segítő "civil" barátunkat, Marton Mikit és Bincze Tomit is szereplőként, ők most álltak először színpadon. S ha ez még nem volna elég, névadónk özvegye és fia, Soltis Eleonóra és Soltis Lehel is szerepel vendégként a darabban, s bár ők mindketten végzett színművészek, ez volt az első közös előadásuk! Szakmailag a Prométheusz színrevitele volt nagy siker, Kozma András rendezésében. Minden szempontból nagy kihívás volt a színrevitel, koprodukcióban a Zsámbéki Színházi Bázissal, ami a premier színhelyéül biztosította a csodálatos romtemplomot. Ezt az előadást január 11-én láthatjátok a Nemzeti Színházban is! (Gyertek!) - Mi okozta a legnagyobb csalódást? (ha volt ilyen) B. P. P.: Csalódás? Kezdjük megszokni, kicsit értjük is, de jó lenne ha változna: kevés a fiú a felvételiken! (Ha van egyáltalán.) Ez lassan komoly problémákat jelent, hisz a drámaírók általában a női szerepekkel bántak szűkmarkúbban. - Hogyan látjátok az amatőr / öntevékeny színházi szféra helyzetét a mai Magyarországon? B. P. P.: Megoszlik a véleményünk. Öntevékenynek lehet lenni források nélkül is, míg van hozzá kedv, téma, idő és energia. Mi egy jóval intézményesültebb helyzetből tekintünk a közegre - majdhogynem kívülről - míg eközben mégis a részének érezzük magunkat. Szóval jelenlegi formánk fenntartása - mint szinte mindig - most is kérdéses. - Mi lesz a 2016-os év legnagyobb kihívása számotokra? B. P. P.: Nem titok már a közegben, hogy Ági és én májustól külföldön folytatjuk az életünket, így szükséges lesz pótolni minket. Fentiekhez és az igazsághoz is hozzátartozik és vállalt kötelezettségünk is ilyenkor leszögezni, hogy mindebben az EMMI és az NKA támogatott minket, pályázati úton!