A FELSŐLAKOSIAK (SLO) JÁTÉKA MAGUKRÓL

Meghívót kaptam Szlovéniából, egy új színjátszó csoport bemutatójára. Vasárnap délután át is mentünk megnézni a Felsőlakosiakat. A darab címe, amelyet maguk írtak Felsőlakos apraja, nagyja volt. Díszlet, jelmez nélkül, magukat adták, a saját meglátásaikat, általuk mókásnak tartott szólásokat, vicceket. Időutazás érzésem volt. Mintha száz évvel ezelőtti eseményen lennék. Ilyen lehetett a falusi színjátszás? Saját maguk mesélnek saját magukról, saját maguknak. Az őket jól ismerő helybéli közönség kitűnően szórakozott. Mi sok mindent nem értettünk, egyrészt a nehezen érthető muravidéki tájszólás miatt, másrészt nem tudtuk, mikor kinn csípkelődnek. A tájszólás? Például, az é helyett ije-t mondanak, "nijezd, Juózsi, de szijep", másként ragoznak, lányomve..., a lányommal helyett, hajmáve...a hagymával stb. Íme a kedvencem: "kihulltok a fogamak". Mindezek nem könnyítették meg a szöveg megértėsét. Nekem a falusi színjátszás a szívem csücske. Egyszerű emberek, önmaguk és falujuk szórakoztatására játszanak.

Nincs abszurd, nincs drámapedagógia, nem készülnek fesztiválozni, saját belső igényeiknek tesznek eleget. A Szlovéniában élő, erősen fogyatkozó magyarság körében erős az igény anyanyelvük megőrzésére. Egymás után alakulnak újjá a már régen megszűnt színjátszó csoportok, ha találnak olyanokat, akik összefogják őket. Ez a valaki általában tanár, mint a régi időkben. Nem rendezői, színészi élményt kaptam, hanem emberit. Maradandót. Szöllősi Judit