Credo, és más semmi – PROGRESS(ív) napló 8.

Az öltözői pletykák szerint az eredetileg meghívott román csoport nem tudott eljönni, ezért láthattuk a pápai nagyszínpadon az ACT4FUN csoportot, amely Aradról érkezett hozzánk néhány jelenettel, melyeket Caragiale írásai alapján állítottak össze. A csoport vezetőjétől megtudtuk, hogy nagyon sajnálják, hogy nem lehet feliratozni az előadásukat, mert a román nyelvű szöveg miatt nem fogjuk érteni. A problémát gyorsan áthidalták azzal, hogy a szövegeket kinyomtatva a kezünkbe adták. Lefordították angolra. Így aztán nagyon vicces volt, amikor az előadás közben - a lap aljára érve – a nézőtéren mindenki lapozott egyet. Az előadás előtt azt is megtudtuk, hogy a csoport délutáni elfoglaltságként játszik, és azt is, hogy az így nevelt gyerekek illedelmesebbek lesznek, tisztelettudóak, életrevalóbbak. Ezek a gyerekek tehát nem elsősorban a színészi pályára készülnek, hanem a civil életre, csak a színház érintésétől egy kicsit jobb emberek lesznek, mint azon kortársaik, akik nem foglalkoznak a színházzal. Ennek megfelelően se eleje-se vége jeleneteket láthattunk, kyogen-színház szerű rikácsolással agyon tipizált jelmezekkel és figurákkal. Remélhetőleg, az elmondott credo megvalósul, és a fiatalok kapnak annyit a színháztól, hogy jobb emberekké váljanak! Sajnos mi nem sok mindent kaptunk tőlük, legalábbis színházat nem...