A terhelhetőség határán - KB35 2018.

Az előzetes, csodás tervekhez képest egészen más évet zárt az inárcsi KB35 társulat. A nehézségek ugyanakkor számos pozitívumot is hoztak, így végül mégis sikerült fenntartaniuk a fejlődést. A társulat vezetője, Szivák-Tóth Viktor nyilatkozott évértékelő interjúnkban.

- A korábbi tervekhez képest hogy sikerült számotokra a társulat 2018-as éve?

Szivák-Tóth Viktor: Teljesen másképp. Csodás tervünk volt: a csapat nagy létszámára tekintettel három párhuzamos projektet indítottunk el, ezen kívül újabb TIE-előadást is terveztünk, és számítottunk a működési támogatásra is, hiszen az előző évben sikerült nyernünk, és a tevékenységünk azóta lendületesen bővült.

Amire nem számítottunk, hogy hiába voltunk a pályázati elbírálás rangsorán a tavalyi helyen, várólistára kerültünk, két másik társulattal együtt, összesen 6 millió forint hiányzott e társulatok támogatásához. Végül nem kaptuk meg. Ez főleg a színházi-nevelési vonalunkat érintette érzékenyen.

A másik, amivel nem számoltunk, hogy a KB35-ben többen már valóban kb. 35 évesek, és ez olyan családi és munkahelyi helyzeteket hozhat, melyek már nehezebben egyeztethetők az amatőr színházi vállalásainkkal. Be kellett látnunk, hogy elértük a terhelhetőségünk határát.

Szóval újraterveztünk. A vártnál lassabban, de elkészült a három saját előadás: a P, avagy jelenetek egy vándorszínész életéből Boda Tibor és Kovács Zoltán rendezésében, a Ti, mint én Malik Gábor rendezésében, és A tökéletességen innen az én rendezésemben. A meglévő két TIE-nkat is tovább játszottuk.

P, avagy jelenetek egy vándorszínész életéből

Az új helyzet viszont sok pozitív változást is eredményezett. A kapacitáshiányunkat koprodukciókkal, és vendégművészek beemelésével ellensúlyoztuk. Így létrejött a RÉV-vel közösen az othello, a RÉV-FAQ társulatokkal közösen pedig a Pillangó, színházi-nevelési területen pedig a Vekkerrel jött létre egy közös produkció, a Ne csukd be a szemed.

Magam sem értem, de idén is sikerült fenntartanunk a fejlődésünket.

- A 2018-es év alapján melyik lenne az a 3 szó vagy kifejezés, mellyel a társulat munkáját jellemezni tudnád? Miért éppen ezek?

Sz-T. V.: Koprodukció – Megújulás – Fenntarthatóság

A koprodukciókat már említettem. Ezek nélkül nem is tudtunk volna tovább lépni, és nagyon élvezetes, hogy végre közös előadásaink vannak azokkal a barátokkal, akikkel már évek óta szoros kapcsolatot ápolunk.

Megújulás: idén is kicsit újraértelmeztük magunkat, és arra jutottunk, hogy a korábbi évek kiforrott esztétikáját szeretnénk meghaladni, ezért a saját produkciókban a kísérletezésre tesszük a nagyobb hangsúlyt. Az elhatározásunk mellett, úgy tűnik, jövőre is kitartunk.

Fenntarthatóság: Számot vetettünk, és arra jutottunk, hogy a saját produkciókat – melyek heti egy próbával, a péntek estéinken készülnek – megtartjuk személyes szenvedélynek, feltöltő kikapcsolódásnak, a közösség ápolásának. Ez azt jelenti, hogy nem tesszük ki őket külső nyomásnak, legyen az pályázati határidő, vagy előadásszám. Emellett viszont elindítottunk több olyan projektet, amelyek nem érintik ezeket a péntek estéket. Ezek kifejezetten pályázat- és forgalmazás-kompatibilisek.

Ti, mint én

- Melyik előadásotok próbáira emlékszel vissza a legszívesebben?

Sz-T. V.: Én természetesen a sajátjaimra, és úgy sejtem a többiek is azokra, melyekben ők szerepeltek. De nekem személyesen az igazán nagy kaland a Pillangó volt. Egyrészt nagyon feltöltött a győriek társasága (most Márkot is győrinek számítom [Tárnoki Márk: az előadás rendezője - a szerk.]), másrészt izgalmas szakmai kihívást is jelentett a 600 oldalas regényből monodrámát írni.

- Volt-e olyan workshop, műhelymunka, színházi tréning, ami előrelendítette a csapatot, és amit akár másoknak is ajánlanál?

Sz-T. V.: Idén is belső workshopokra építkeztünk az alkotás során. Viszont a koprodukciók révén bekerült jó néhány újítás is a munkánkba.

- Melyik előadásotokat játszottátok a legtöbbször ebben az évben? Miért éppen azt?

Sz-T. V.: Ez elég kiegyensúlyozott nálunk. Sok futó produkciónk van, így mindből arányosan keveset játszunk. Ez egy-egy produkció számára erős korlát, hiszen nem mindig tudja kifutni magát, de a nézőszámunk és saját teherbírásunk nem is engedne meg több előadást. Ez alól kivételeket jelentenek a korprodukciók és a színházi-nevelési előadások, melyeket kifejezetten forgalmazásra szánunk.

A tökéletességen innen

- Melyik az a 3 szó, ami az új évben előttetek álló feladatokat meghatározná? Miért ezek?

Sz-T. V.: Koprodukció – Megújulás – Fenntarthatóság

Igen, ezek ugyanazok, mint az idei év újdonságai. Ez azt jelenti, hogy most megint elég biztosak vagyunk a terveinkben, és folytatnánk az idén kialakult struktúrában. Az újabb korprodukciók tervei már meg is születtek, egy új kísérleti előadásba is belecsaptunk, és nagyon vigyázunk magunkra, hogy a fennmaradásért való küzdelem ne nyomja rá a bélyegét a személyes kapcsolatainkra.

- Hogyan látjátok, 2019-ben mi lehet a Magyar Szín-Játékos Szövetség legfontosabb, reálisan elérhető célkitűzése?

Sz-T. V.: Nem látom át az anyagi és emberi erőforrásaitokat, ezért csak ötleteim vannak.

Jó lenne nagyobb szakmai- és sajtóvisszhangot elérni a szférának. Ebben segíthet, ha a Feszt-Festet erősebb pr-kampány előzi meg, és sikerül rávenni a színházi sajtót az előadások megtekintésére.

Hasonló eredményt hozhatna, ha létrejönne egy olyan online fórum, amelyen a szféra budapesti előadásai együtt, naptárazva, pr-anyagokkal, hirdetésekkel megtámogatva megjelenhetnének. Egy-egy vidéki társulat nem játszik olyan gyakran Pesten, de ha közösen szólítjuk meg a célközönséget, akkor talán fel tudunk mutatni egy olyan közös repertoárt, amely fenntartja az érdeklődést irántunk. Azt hiszem, van annyira közel egymáshoz az alkotásmódunk, szemléletünk, hogy aki megnéz egy előadást valamelyikőnktől, az nem fog csalódni egy másik társulat előadásában sem. Ezt persze közösen ki kellene dolgozni, át kellene beszélni, fenn kellene tartani.

A Színkavalkád fesztivál megnyitója Inárcson

A zsűrikbe, különösen a kiemelt fesztiválokon érdemes lenne minél több elismert színházi szakembert meghívni. Nagyon jót tehet az is, mind szakmailag, mind a kapcsolatépítés terén, ha a zsűri összetétele gyakorta frissül. Tudom, ez nem mindig a Szövetség döntése. És a lehetőségek is korlátozottak. Mégis.

A források felhasználása azt gyanítom pályázati lehetőségekhez igazodik. Jelenleg díjak kapcsán részesülnek támogatásban a Szövetségtől a társulatok. Esetleg szakmai trénerek tiszteletdíjának átvállalásával is lehetne több társulatot támogatni. Ilyen trénereket akár a szférán belül is el lehet érni, és ez új kapcsolatokat teremthetne a társulatok között. Szuper lenne, ha valahogy hatékonyan lehetne lobbizni az állami támogatásokért. Ez a szféra nem profit-orientált, viszont nagyon fontos helyi kulturális alapellátást biztosít. Sok társulat lehet, melyeknek kifejezetten szervezeti, pályázatírói tudásra lehet szükségük. Egy-egy pályázathoz kapcsolódóan tarthatna a Szövetség szakmai konferencia-napokat.

- Ha tanácsot kérne tőled a kulturális államtitkár, miket javasolnál neki a(z amatőr) színházi terület jobb működése érdekében?

Sz-T. V.: Elsősorban azt, hogy hozzon létre egy amatőr színházi működési támogatási keretet. Ehhez olyan pályázati kritériumok megfogalmazása szükséges, melyek ezt a szférát fedik. Jelenleg a független színházi forrásokhoz pályázunk mi is, melyről már sokszor elmondták, hogy alulról nyitott, felülről zárt, vagyis ugyanarra az összegre pályázik egyre több társulat. Ráadásul az amatőr szféra nagy hányadának elérhetetlenek a kritériumok, miközben a helyi, vagy tágabb hatókörű értékük sokszor megkérdőjelezhetetlen.

Ehhez még hozzátenném azt is, hogy ez egy alulról szerveződő mozgalom, rengeteg felhalmozott szakmai tudással, vagyis nem felső irányításra van szükség a továbblépéshez, hanem a jelenlegi fejlődési tendenciák megerősítésére, a belső megújulás biztosítására. És ezen a ponton azt hiszem, félre is tennék a javaslatomat.