KB35: "Nyitott közösséget szeretnénk létrehozni" - Szín-Játékos Körkép 2015. - 7. rész
Sűrű éven van túl a KB35 inárcsi társulat, akik immár a budapesti MU Színházban tarthatnak fenn repertoárt. A Progress-fődíjas Tikk után két új rendező is bemutatkozott a társulatban, most pedig Perényi Balázzsal dolgoznak. - Milyen volt 2015? Mi az, amire nagy valószínűséggel sok év múlva is vissza fogtok emlékezni? KB35: Számunkra ez az év elég sűrű volt, egyrészt tele új kezdeményezésekkel, fesztiválszereplésekkel, új bemutatókkal, csoporton belüli szerkezeti változással, másrészt gyásszal, amit az inárcsi színjátszás megalapítójának, szinte mindnyájunkat gyerekkora óta nevelő Kovácsné Lapu Máriának a halála okozott. Az ő elvesztése hatalmas veszteség, ami mindenképp megváltoztatja a társulatot; reméljük, fel tudunk nőni a feladathoz, hogy nélküle működtessük tovább az inárcsi színjátszást. Az évben fontos újdonság, hogy rendszeresen játéklehetőséget kaptunk a MU Színházban, ami számunkra nagy öröm és egyben kihívás is, hiszen fenn kell tartanunk egy repertoárt, ami úgy, hogy szinte mindannyian munka mellett csináljuk, nem mindig egyszerű feladat. A lehetőséget meglovagolva mindenesetre ebben az évben két új bemutatót hoztunk létre: Engedjki! címmel Kárpáti Péter Szörprájzparti című drámáját rendezte meg Boda Tibor, Suha (Res Iudicata) című előadásunkat pedig Malik Gábor rendezésében mutattuk be Inárcson, budapesti bemutatója január 24-én volt a MU-ban.
Ezzel a két előadással két új rendező mutatkozott be a társulatban, akik a társulaton belülről nőtték ki magukat erre a feladatra. Így idén már öt előadásunkat játsszuk rendszeresen Budapesten. Újdonságot hozott az is, hogy ezekhez a bemutatókhoz megosztottuk az immár húsz főt közelítő társulatot: a párhuzamos munka új keretet teremtett a csoportnak, aminek működtetése jelzi a növekedést, de egyben kihívást jelent az erős közösségi lét fenntartásának igénye miatt. Az új bemutatók mellett más, számunkra szokatlanabb formákban is kipróbáltuk magunkat, amelyek jelzik az új utakat, amelyek felé szintén haladni szeretnénk. A MU-val közös, a Norvég Civil Alap által támogatott projektben Szivák-Tóth Viktor vezetésével az inárcsi 60 év feletti, szépkorú korosztályt céloztuk meg. Ebben a projektben bebizonyosodott, hogy a drámapedagógia, a színházi nevelés eszközeit az esetükben is sikerrel lehet alkalmazni, ha értékes, játékra és közös gondolkodásra nyitott közösséget szeretnénk létrehozni. A közös együttlétekből tavasszal egy előadás is megszületik majd, amit a MU-ban, illetve Inárcson mutatnak be. Hasonlóan izgalmas kísérlet volt augusztusban a Faluszínház, amelyet a szomszéd községben, Kakucson valósítottunk meg. Itt egy helyi civil szervezet felkérésére próbáltuk meg a helyieket a TIE eszközeivel közös gondolkodásra bírni a saját községi életüket érintő problémákról.
Mindemellett az idei év még a hozzánk hasonlóan gondolkodó, és/vagy hasonló helyzetben lévő, hasonlóan működő társulatokkal találkozási lehetőségeket biztosító, emellett szakmai elismeréseket is hozó színházi fesztiválok miatt lesz emlékezetes. Örömmel vettünk részt többek között a celldömölki Soltis Lajos Fesztiválon, a KASZT-on, a Progress Pápán és természetesen az általunk szervezett Színkavalkádon, amelyet idén már negyedik alkalommal rendeztünk meg. - Mi volt az év legnagyobb sikere társulatotok számára? KB35: Az idei sikerek közül a legjelentősebb szakmai elismerést, a Progress Pápa fesztivál első díját emeljük ki, melyet Tikk című előadásuk nyert el, valamint az eddigi tevékenységünket elismerő „Inárcs községért” díjat, mellyel az inárcsi önkormányzat tüntetett ki bennünket. - Mi okozta a legnagyobb csalódást? (ha volt ilyen) KB35: Nagyobb csalódás nem ért idén bennünket. - Hogyan látjátok az amatőr / öntevékeny színházi szféra helyzetét a mai Magyarországon? KB35: Úgy látjuk, hogy habár továbbra sem kap túl sok pénzbeli támogatást ez a közeg, megerősödtek a Szín-Játékos Szövetség mellett az önszerveződő tendenciák, amit legjobban a fesztiválok szervezése és az azokon kialakuló szakmai fórumok fémjeleznek számunkra (Soltis Fesztivál, Színkavalkád). Emellett nagyon pozitívnak tartjuk, hogy egyre több társulat kap lehetőséget arra, hogy Budapesten rendszeresen felléphessen profi színházi körülmények között, elsősorban a MU Színházban, de számos más játszó helyen is, ha nem is egyforma körülmények között (Hátsó Kapu, Müszi, Auróra, Patyolat…). Vidéken szintén erős műhelyeket lehet látni (Győr, Celldömölk, Pápa, Pécs, Szeged, Debrecen, stb.).
- Mi lesz a 2016-os év legnagyobb kihívása számotokra? KB35: Nehéz egy nagy kihívást kiemelni, szerencsére sok lesz, és elég különbözőek. Kihívás, hogy az új struktúrában működő társulat egységét megtartsuk, fejlődjünk, és folytassuk az idén kijelölt utakat. Nagy feladat, hogy az egyre bővülő működés intézményes hátterét, „logisztikáját” biztosítani tudjuk egy továbbra is „amatőr”, tehát önkéntes munkán alapuló működéssel. Kihívást jelent, hogy megszervezzük a számunkra nagyon fontos, nagy hagyományú Fodor Mihály Pest Megyei Színjátszó Tábort egy új táborhelyen. És örömteli kihívást jelent, hogy tíz év után, történetünkben második alkalommal külsős rendezővel, most Perényi Balázzsal dolgozunk Lope de Vega Fujente Ovejuna című drámáján; a bemutató májusban várható. Fotók: Illés Árpád és Illés Csaba Kapcsolódó anyagok: Kispesti Kisszínház: "Hét hosszú év" SZESZ: "A vándornak is meg kell érkeznie a célba" Teleszterion: "Az összetartozás hihetetlen ereje" DESZ: "Nem szabad elfelejteni, hogy miért kezdtük" A 35. Soltis-év A RÉV éve! Szín-Játékos Körkép 2014.
